A több mint 70 milliós Törökország térképére a közelmúltban „felkerült” a 70 ezer lelket számláló Szolnok városa is”.
Ezzel a hírrel érkezett a minap haza az eurázsiai országból dr. Kertész Róbert, a Damjanich János Múzeum régésze. Mint elmondta, ennek oka, a török állam nemrégen tudomást szerzett arról, hogy az 1552-es megszállását követően e település büszkélkedett – a pécsi után – a három részre szakadt hazánk második legnagyobb négyszögletes dzsámijával. A jelenkori Törökországban ugyanis kiemelt fontosságot tulajdonítanak az egykori Oszmán Birodalom megmaradt építészeti emlékei megőrzésének, a még létező tárgyi emlékek felkutatásának, s akár az egykori jelentősebb épületek újjáépítésének is.
Így merült fel a valaha volt, régi metszeteken látható szolnoki muszlim imahely korhű, méretarányos másolatának a felépítése is.
– Törökországban ma külön testület foglalkozik az Oszmán Birodalommal kapcsolatos kérdéskörrel, hiszen a Török Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala alárendeltségében tevékenykedő TIKA, vagyis Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség révén határoktól függetlenül támogatja ezeket a munkálatokat. Jó példa erre az ugyan sokkal jobb állapotban megmaradt, de szintén erősen megviselt budapesti Gül baba türbe története, amely ma a török állam segítségével megújulva, korabeli berendezésével a legészakabbra fekvő török zarándokhely a világon – beszélt lapunknak dr. Kertész Róbert.
A szolnoki régész – munkatársával, Domokos Orsolyával egyetemben – néhány hete az egykori bizánci településre, a mai török nagyvárosba, Kayseribe kapott meghívást, hogy az ottani Erciyes Egyetemen vegyen részt egy szakmai konferencián. Kertész Róbert – valamint Sudár Balázs, Bana Zsolt és Kómár Mihály – állította össze ugyanis a Kaposvári Gyula egykori múzeumigazgató és dr. Csányi Marietta régész által még a ’70-es években elvégzett régészeti ásatás, a dr. Vincze Gyula szolnoki ügyvéd magángyűjteményéből származó régi metszetek, rajzok, egyéb dokumentációk, valamint az évekkel ezelőtt feltárt török-kori fahíd-maradványok alapján elkészített tanulmányt. Munkájához persze Evliya Cselebinek, a leghíresebb török vándorkrónikásnak „Seyahatnâme” (Utazások könyve) című munkája is besegített.
A közelmúltban egy építkezés során bukkantak az egykori szolnoki vár falmaradványaira. A törökök felismerték Szolnok adottságait, fontos hely volt. Fotó: Mészáros János
Az „Egy elfeledett muszlim imahely – a szolnoki dzsámi” című dolgozat a közelmúltban a legismertebb hazai szaklapokban jelent meg, majd miután ezt török nyelvre is lefordították, a török állam, illetve az említett alapítvány hamarosan egyik kiemelt fontosságú projektként jelölte meg Szolnokot, s az egykori szolnoki muszlim imahelyet.
– Az oszmán uralommal a 16. században új korszak kezdődött Szolnok életében. A törökök felismerték az addig néhány száz lelket számláló település adottságait. A vár elfoglalását követően hamarosan egyfajta kereskedelmi és logisztikai központtá vált a folyókkal övezett Szolnok. Annyira jelentős hellyé lett, hogy nemsokára dzsámit emeltetett ide a Jahja klán egyik tagja. Feltehetően a nagy szultán, Szulejmán nevét viselte, akinek uralkodása alatt került Szolnok és a palánkvár török kézre – mondta fel a történelem leckét a szolnoki régész.
Kordokumentumokból ismert ma már, hogy Szolnok dzsámija egykor a várban állt, közvetlenül a déli várfal mellett, a Tiszára nyíló vízi kapuhoz közel, a jelenlegi várplébánia, illetőleg az attól nyugatra eső területen. Az 1973-ban elvégzett régészeti ásatáson részben feltárták a dzsámi alapárkait. A nyugati falhoz tapadó, négyzet alakú minaret alapjának alsó részén, 1,5 m mélységben egymás mellé helyezett fagerendák nyomait azonosították, fölötte pedig mészbe ágyazott faragott köveket, majd kőtörmeléket rétegesen. A 17. századi török földrajzíró, Behrám Dimiški a dzsámi helyét tévesen a városban határozta meg, de egyedül az ő leírásából tudjuk, hogy építtetője Bektás pasa volt. Bektás 1596-1598 között működött Szolnokon szandzsákbégként, később egri, majd temesvári, végül budai pasa lett. Bizonyosra vehető, hogy a dzsámit szolnoki bégsége alatt alapította.
A mai várplébánia alapzata az egykori dzsámi köveiből épült meg. Fotó: Mészáros János
