2010. szeptember 12., vasárnap

Részlet egy magyar lány blogjából: Putrajaya

Bár nem vagyok az intézményesített vallásokért oda (mivel azt előbb-utőbb valaki dzsihádra és kereszteshadjáratokra fogja ahsználni), de a kedvencem a mecset volt, ahol még wifi is van :D.


Ahhoz, hogy beengedjenek be kellett öltöznünk Törpillának, mivel nem voltunk igazhitő muszlimok. A leplet valószínűleg már nagyon sokan átizzadták előttünk, ami kicsivel növelte az effajta viseletek iránt érzett undoromat. A fekete változatát leginkább csak kukászsáknak hívom.

Lacival jelmezben:
Mecset belülről:
Sikerült meglepnem magamat, van abban valami felszabadító, ha le vagy takarva és nem látnak, mintha láthatatlanul járkálnál, és persze a többeieket sem látod, mert mind le vannak kendőzve.
Jártál már jelmezbálban, és érezted a személytelenség felszabadító érzését? Ez valami ilyesmi, sosem gondoltam volna.

Azonnal az eszembe ötlött, hogy menni akarok Közel-Keletre, lehúznék ott szívesen 3 hónapot, valami szélsőségesen arab országban, társadalomban. Én is hordanék kukászsákot, és sok újat tanulnék és tapasztalnék :D

Yeyyy...cool




Amúgy nem ártatlanok ezek a nők kicsit sem. Sokszor láttam már Chanel hardcore sexy magassarkút, vörös csipkefehérneműt, agyonsminkelt arcot, és rengeteg ékszert elővillanni ilyen rucik alól. . Dohaban egy pasi nézett nagyon, a letakart nője meg azonnal elkezdett csipkésharisnyás bokát, aryankarkötős csuklót, és vörösre rúzsozott ajkakat villogtatni a lepel alól, nekem meg küldte a vadmacskapillantásokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése