2012. július 22., vasárnap

Fejben már megvan a szolnoki dzsámi helye



Az ugyancsak nagyméretű épületet egy csaknem negyven éve folytatott feltárás azonosította. Bár ez korántsem volt teljes, a szolnoki dzsámi története már felvázolható.
Bár a hódoltság kora másfél évszázadig tartott az ország jó részén, a török kor mégsem hagyott sok épített emléket maga után. A gyöngébb minőségű lakóépületeket az ország keresztény visszafoglalása után, majd a barokk konjunktúra során maradéktalanul elbontották, csupán néhány dzsámi menekült meg átépítve, akár funkcióváltással a pusztítás elől. Az sem volt azonban garancia a továbbélésre, ha katolikus templommá vált: 1820. júniusában megtartották az utolsó misét a szolnoki vártemplomban – amely a 16-17. században dzsámi volt –, s a következő év januárjára már köve is alig maradt az épületnek, hiszen még az alapozások egy részét is kitermelték. Részben ezekből a kövekből és téglákból építették fel néhány év múlva a ma is álló vártemplomot.
A törökök 1552-ben vették be nagyobb ostrom nélkül Szolnokot. A dzsáminak a helyét a korabeli várban, a Tisza-parti oldalon találták meg. Vélhetően nem új épületet emeltek, hanem egy korábbi udvarházat, esetleg templomot alakíthattak át még a század ötvenes éveiben. Uralkodói dzsámi volt, a jelenlegi adatok szerint kifejezetten tágas épület, amire a Szolnokon állomásozó katonák nagy száma és a muszlim lakosság növekedése miatt volt szükség. Az 1620-as években a budai pasa újíttatta fel, s a Szulejmán szultán-dzsámi a város 1685-ös visszafoglalását is nagyobb károk nélkül vészelte át.
Létezésének második (ha volt középkori előzménye, akkor a harmadik) szakaszában vártemplomként szolgált még 135 évig. Igaz, kupolájának ólomborítását még a 17. század utolsó éveiben leszedték és eladták, ám maga a szerkezet megmaradt az új nyeregtető alatt is. A minaretje is évek alatt kopott el: először körerkélyétől fosztották meg, majd új süveget kapott. Talán a Rákóczi-szabadságharc során sérült meg annyira (1706-ban maga a vártemplom is leégett), hogy lebontották.
Az utolsó leírás az épületről Gorové Lászlótól maradt fenn, aki 1819-1820-ban szemrevételezte a még álló, ám már lebontásra ítélt, statikailag is meggyöngült épületet. A dzsámi-régi vártemplom helye is feledésbe merült, csak 1951-ben azonosította egy tereprendezés során Kaposvári Gyula múzeumigazgató. Részleges feltárására – amely során a méreteit meg lehetett határozni – 1973-ban került sor Csányi Marietta vezetésével. Ám a balszerencse tovább kísérte a hajdani dzsámi történetét: nemhogy a feltárást nem sikerült folytatni, de 2006-ban kiderült, hogy az ásatási dokumentáció is eltűnt a múzeum adattárából.
Bár a teljes feltárást semmi sem pótolhatja,Kertész RóbertSudár BalázsBana Zsolt ésKómár Mihály többféle technikai megoldással igyekezett nem csupán megismerni, de be is mutatni az elpusztult épületet. Tanulmányukat hamarosan közöljük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése