Lebontják az egri minaretet?

Báthory Gábor ötlete lehet, hogy sokkoló hatású, de nem "ördögtől való", hiszen az isztambuli Kék mecset egyik minaretjét is így renoválják.

Báthory Gábor dolgozatának kivonata az Építészfórumon

Báthory Gábor építész, műemlékvédelmi szakmérnök szakdolgozatában az egri Minaret régóta húzódó rekonstrukciójának lehetőségeit vizsgálja a jelenlegi állapot és a korábban elvégzett beavatkozások tükrében, valamint részletes felújítási tervet vázol fel a programozott anastylozis - teljes bontás és újraépítés - módszerével. Az egri Minaret felújítása sokáig már nem várathat magára. A sürgős, halaszthatatlan beavatkozás szükségességére Fodor László statikus már 1999-ben felhívta a figyelmet, de a munkálatok a többszöri nekifutás ellenére a mai napig nem kezdődtek meg. A minaret problémájával a 2000-es évek elején kezdtem foglalkozni. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) munkatársaként igyekeztem minél mélyebben megismerni a felmerült problémákat és előkészíteni a tulajdonosi döntést megalapozó javaslatot. Ekkor jutottunk kollégáimmal arra a megállapításra, hogy a minareten hagyományos felújítási eljárással nem lehet tartós eredményt elérni. Időközben elkerültem a KVI-től, de továbbra is érdeklődéssel figyeltem a minaret sorsát. 2006-ban beiratkoztam a BME Műemlékvédelmi Szakmérnöki Szakára, diplomadolgozatom témájául szintén a minaretet választottam. Kitűzött célom, hogy ezen műemlék felújításához kidolgozzam a legmegfelelőbb technológiai eljárást. Megpróbáltam a témát úgy körüljárni, hogy a prekoncepcióm ne befolyásoljon túlzottan a végső következtetés levonásában. Megpróbáltam az ellenérveket összegyűjteni, beszéltem sok műemlékes kollégával, analógiákat kerestem, kritikákat olvastam vitatott felújítási módszerekről.

Ezt követően a minaret történetének kutatása során azt tapasztaltam, hogy a 18. század első harmada óta rendszeresen, néhány évtizedenként szükségessé vált valamilyen javítási, megerősítési munkát végezni az építményen. Ez a javítgatás később már odáig jutott, hogy statikai okokból vasbeton belső béléssel erősítették meg a toronyszerű építményt. Az idők során a homlokzati felület 56%-án lecserélték a kövek felületi rétegét, ám azóta is további jelentős mennyiségű kőcsere vált szükségessé. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) és Eger városa most komolyan tervezi a helyreállítási munkálatok megkezdését. Úgy vélem, hogy itt az ideje, hogy eldöntsük: elődeink példáját követve ismét 10-15 évre foltozgatunk egy keveset a minareten, vagy végre megpróbáljuk radikálisan elhárítani a meghibásodások kiváltó okait.

Mi is lenne ez a radikális megoldás?

A dolog megértéséhez előbb szükség legalább címszavakban megismerkedni a minaret 400 éves történetével.

• A török seregek 1596-ban foglalták el Eger városát.
• A dzsámit és minaretjét a XVII. század elején építhették.
• A város 1687. évi visszafoglalását követően a dzsámit keresztény templomként használták. 1713-1717-ig az egri egyházmegye főtemplomaként szolgált.
• 1726-tól az Irgalmas Rend kórházkápolnája.
• 1730-ban zsindely héjazatú sátortetővel fedték.
• 1744-1750 között előcsarnokkal és sekrestyével bővítették.

A XIX. sz. eleji állapot: a dzsámin zsindelyes sátortető látható, a minaret tornya, a korlát nélkül maradt erkély felett néhány méterrel csonkán áll.

• Pyrker László érsek 1829-ben bádoggal borított sisakkal fedette le a tornyot, „melyen a hold fölé emelkedett kereszt diadaljelül tűnik fel”.
• A dzsámit 1841-ben lebontották.
• 1874-ben Eger város képviselői a felújítást sürgették.
• 1892-ben Möller István felmérte a minaretet.
• 1895-ben Sztehlo Ottó szakmérnököt bízták meg a helyreállítás megtervezésével és lebonyolításával.
• Egy villámcsapás végre kimozdította a felújítás ügyét a holtpontról és megindulhatott a munka:
• - 1896-97-ben a torony felső részét elbontották, régi kövekből visszaépítették és új szomolyai kővel megtoldva csúcsos sisakkal látták el. Az erkélykoszorút újra faragták, az egész homlokzatot szomolyai kővel javították ki.
• 1911-ben már újabb, jelentős kőcsere vált szükségessé. (Bárány Géza)
• Állapotfelmérések: 1917-ben Foerk Ernő, 1940-ben Csányi Károly. A felmérések nyomán végzett munkákról nincs tudomásunk.
• A térségben pusztító két jelentős földrengés (1903 és 1925) nem okozott ismert károkat.
• A kisebb világháborús károk kijavítási munkáiról részletes adatok nem állnak rendelkezésre.
• 1962-ben részleges, közelebbről nem ismert állagmegóvási munkák folytak.
• 1965-ben életveszély miatt lezárták a minaretet, mivel alsó övgyűrűjén aggasztó repedések jelentek meg.
• 1971-től 9 éven át tartó statikai megerősítést, és homlokzat-felújítást végeztek:
• 1971-72-ben Dr. Csák Béla egyetemi tanár megerősítési tervei alapján vasbeton belső héjat építettek be.
• 1976-78 között dr. Zádor Mihály és Deschmann Alajos tervei alapján homlokzati kőcserék készültek és a felületet impregnálták.
• 1979-ben Sedlmayr János tervei alapján felújították az alsó kerítést és rendezték a minaretet körülvevő teret.

A minaret mai állapota:

• Talajnedvesség elleni szigetelés nem készült.
• A felület 56%-án már lecserélték a köveket.
• A 19. században burkolásra használt kő keményebb és párazáróbb az eredetinél.
• A belső oldalon 8 cm vtg. vasbeton héj zárja le a felszívódó nedvesség útját.
• A bezárt víz egyre magasabbra emelkedve próbál kipárologni a felületen.
• Az eredeti kövek fokozottan korrodálnak, az újak nagy darabokban hullnak le.
• A mállott felületekbe behatoló víz tovább fokozza a kövek szétfagyását, lemezes leválását.

A minaret anyaga:

• Eredeti kő - világosszürke riolittufa – a származási helye ismeretlen, savanyú kőzet, 1533 kg/m3 testsűrűségű, 28.3V% porozitású. Tulajdonságainál fogva nagy a vízfelvétele, víz hatására hamar veszít szilárdságából.
• 19. sz-i burkolat - vöröses dácittufa, származási helye Szomolya, kevésbé savanyú kőzet, keményebb, tömörebb, testsűrűsége 1710 kg/m3, porozitása 13,8 V%.
• 1976-os kőpótlás  - az eredeti kőhöz jobban hasonlító, sötétszürke riolittufa, származási helye Bogács, kőzetfizikai tulajdonságait nem vizsgálták.

A helyreállítás lehetséges módjai:

• Dr. Csák Béla tanár úr függőleges vasbeton bordák bevésését javasolta a minaret-test hosszában.
• Fodor László az alsó szakaszon legalább 20 cm mélységű visszavéséssel javasolt kőcserét, valamint fúrt, injektált szigetelést a terepszinten. Alul a belső héjhoz bekötött vasbeton gyűrű beépítését és alapba lehorgonyzását tervezte, melyhez az alsó néhány lépcsőfok kibontása szükséges.
• A Botos-Cséfalvay Építésziroda - Fodor László statikai megerősítési javaslatán túl - minden burkolókő eltávolítását javasolja, a javítandó eredeti kövek legalább 22 cm mély kivésését azzal, hogy a beépítendő kő az eredetinél kissé nagyobb szilárdságú legyen. A minaretet szilárdító- és impregnáló anyaggal kell lekezelni, a terepszint alatti szakaszt ki kell szellőztetni.
• A megerősítési munkákhoz mindegyik variáció esetén egyedi nehézállványt kell építeni.

A javaslatok - bár egy általános toronyszerű épületnél önmagukban jó megoldások - egy műemlék és különösen a minaret esetében nem képesek korrekt módon és tartósan megoldani a vízszigetelés és a toronytest megfelelő kiszellőztetésének problémáját. A minaretet alulról utólagosan vízszigetelni kell. A pára áramlását gátoló, utólag beépített külső és belső rétegeket el kell távolítani.

Mindezeket az igényeket csak a minaret teljes elbontásával és szakszerű visszaépítésével lehet kielégíteni.

Helyreállítási javaslatom:

• A műemlék-kutatási vizsgálatokat a teljesség igényével kell kiegészíteni.
• Ki kell dolgozni egy olyan technológiát, mellyel úgy bontható el a minaret, hogy az eredeti kőanyag a legkisebb mértékben sérüljön! (lásd a szakdolgozatomban „A helyreállítás műszaki részletei” című fejezetet)
• A közelben deponált kőanyagot műhelykörülmények között lehet restaurálni.
• A pontosan konszignált és dokumentált építőanyagot eredeti helyére lehet visszaépíteni.
• A kőpótlásokra az eredetihez legjobban hasonlító kőzetfizikai tulajdonságú követ kell kiválasztani.
• A bontáskor megismert építési technológiát kell alkalmazni visszaépítéskor.
• Az alapozásba lehorgonyzott, rejtett vonóvasas technológiával a minaret földrengésállóvá tehető.

A fentieket műemlék-elméleti alapon vizsgálva bevezethetünk a műemlékvédelembe egy új fogalmat:

programozott anastylozis = a műemlék megmentésének olyan technikája, melynek során pontosan kidolgozott program szerint elbontjuk, majd restaurálást követően eredeti helyére, eredeti állapotába építjük vissza az objektumot. A technológia használata csak rendkívüli esetekben, szűk körben javasolható.

Remélem, a dolgozatom mindenkit meggyőz arról, hogy a minaret csak a teljes lebontása árán menthető meg az utókornak.