Tizenegyedik alkalommal osztották ki a legjelentősebb iszlám építészeti elismerést, az Aga Khan-díjakat. Az 500 000 dollár összdíjazású verseny öt nyertesét 401 projektből választották ki. Az Aga Khan Építészeti díjat 1977-ben alapította IV. Aga Khan iszlám vallási vezető. A díj célja, hogy felhívja a figyelmet az iszlám építészet kiválóságaira, különös tekintettel azokra a projektekre, amik jelentős társadalmi szerepet töltenek be az adott területen.
Az öt kategória, amiben díjakat osztanak: épületdesign, lakóépületek, közösségi épületek, helyreállítás és tájépítészet. Idén lakóépület nem, de két középület is díjat kapott, és az öt elismerés mellett mellett az úgynevezett Elnöki díjat is kiosztották, ami egyfajta életműdíj az iszlám kultúra elkötelezett hívei számára. Ezt a kitüntetést idén Oleg Grabar francia történész kapta.Az Aga Khan-díjra összesen 401, javarészt muszlim többség által lakott területen felépült projektet neveztek. Ezt a listát szűkítették le májusban 19-re, és ebből végül ötöt díjaztak. A kilenc főből álló független zsűri (melynek tagja többek között Anish Kapoor brit szobrász és Jean Nouvel francai építész) a döntés meghozatalánál a beruházás identitását, valamint a társadalmi és szociológia hatását vizsgálta.
Hídiskola (Xiashi, Kína; tervek: Li Xiaodong)
Kiemelkedő középületnek járó elismerésben részesült a Xiashi nevű kínai faluban felépített Hídiskola, amiről korábban már mi is írtunk. Az iskola a települést kettészelő patak fölé épült, és mindössze 100 000 dollárba került. A modern, minimalista ház kilóg a hely tradicionális épületeinek sorából, ennek ellenére (vagy pont ezért) hamar a falu spirituális és kulturális központjává vált. Az épület szó szerint összeköti falu két felét, és nemcsak oktatási intézményként működik, hanem igazi közösségalkotó szerepet is betölt.
Ipekyol Textilgyár (Edirne, Törökország; tervek: EAA - Emre Arolat Architects)
Az EAA által jegyzett Ipekyol Textilgyár klasszikus példa arra, hogy a megrendelő igényeit figyelembe véve is születhet funkcionális, mégis egyedülálló komplexum. Az épületdesign-díj nyertese a különlegesen kialakított térnek köszönhetően nemcsak termelési szempontból hatékony, hanem a dolgozók egészségére és a kellemes munkakörnyezetére is külön hangsúlyt fektet. Az u-alakú épületben egyedi és kiváló minőségű textilek készülnek; érdekessége, hogy nincsenek elkülönítve az adminisztrációval foglalkozó irodák, hanem azok integráltan, a gyártósorokkal egy térben vannak kialakítva. Az üveghomlokzatnak köszönhetően a dolgozók elég természetes fényt kapnak a munkákhoz, ezáltal az épület energiafogyasztása jelentősen lecsökkent. A 20 000 négyzetméteres gyár javarészt helyi építőanyagokból, a fenntarthatóság jegyében épült. A gyár körül rendezett parkot alakítottak ki, amik munka után vagy a szünetben közösségi térként is funkcionál.
Madinat al-Zahra Múzeum (Córdoba, Spanyolország; tervek: Nieto Sobejano Arquitectos, Fuensanta Nieto & Enrique Sobejano)
A 10. századi Madinat al-Zahra (vagy más néven Medina Azahara) az egyik legjelentősebb középkori iszlám régészeti terület a világon, a feltárása ma is folyik. A Córdobától öt kilométerre fekvő, javarészt eltemetett város különlegessége, hogy pontos terv alapján építették 940-től 965-ig. A város nagy része nem sokkal később egy tűzvészben elpusztult, és ami megmaradt, széthordták az újonnan letelepedő lakosok. A 15. századtól a nevét sem használták, hanem Córdoba la Viejának, azaz Régi Córdobának hívták.
A romokat 1911-ben fedezték fel, ám a hatalmas területnek ezidáig 10%-át sikerült csak feltárni, mert az ásításon dolgozó régészeknek nemcsak az erózióval, hanem a területen illegálisan felépített házakkal is számolniuk kell. Pedig a város romjai nagyon fontosak az európai iszlám örökség szempontjából, többek között ezért kapott díjat az ide felépült új komplexum. Az épület több funkciót is ellát: a múzeum-részleg bemutatja az eddig feltárt kincseket, a másik két tömb pedig az ásatásokon dolgozó régészek oktató- és kutatóközpontjaként működik.
A kifinomult, organikus design a Nieto Sobejano építészeti iroda munkáját dicséri. Az épület szinte beleolvad a környezetébe, a tetőszerkezet különböző méretű téglalapjai pedig tökéletes összhangban vannak a környező termőföldek parcelláival. Az épület három nagy tömbje a föld alatt is folytatódik, míg a három udvari rész három különböző funkciót lát el. Az egyik kiszolgáló- és közösségi térként, a másik kutatóközpontként, a harmadik külső kiállítótérként működik.
A zsűri az értékeléskor kiemelte a tudatos anyaghasználatot is, hiszen míg a külső falak nyers betonból vannak, a belső tereket egy helyi fával, irokóval borították; az udvaron található mészkőutak pedig még jobban aláhúzzák a régészeti terület időszakos jellegét.
A tuniszi Hipercenter rehabilitációja (Tunisz, Tunézia; tervek: Association de Sauvegarde de la Médina de Tunis (ASM)
A 19. század végén és a 20. század elején épült tuniszi új városrésznek általában sokkal kevesebb figyelmet szentelünk, mint a középkori városrésznek, a medinának. Pedig a 20. század fordulóján épült negyed nemcsak építészeti, hanem kulturális szempontból is fontos, különösen Európa és Afrika kapcsolatát vizsgálva. Tunisz új városrésze, az úgynevezett Ville Nouvelle a francia fennhatóság alatt épült, és sokkal szervezettebb, tudatosabb városrész, mint a medina. A tuniszi rehabilitációs program keretén belül az Association de Sauvegarde de la Médina de Tunis (ASM) vezette a negyed felújítási munkálatait, amik 1997-ben kezdődtek, és több mint tíz évig tartottak. Az Avenue Bourguiba és az Avenue de France közti területet teljes egészében rehabilitálták, felújították a tereket, sőt, ahol lehetett, az autókat is kitiltották. Emellett helyreállították a terület jelentős műemléképületeit, úgy, mint a Tuniszi Népszínházat, a központi piacot, az egykori bíróság épületét és a Mozipalotát, ami a felújítás után újra nyitva áll a film szerelmesei előtt. Az ASM nemcsak a középületek, hanem a magántulajdonban lévő házak felújításaiban is aktívan részt vett, hiszen a cél az egész terület értékeinek megőrzése, és minőségi rehabilitálása volt.
Wadi Hanifa Lápvidék (Rijád, Szaúd-Arábia; tervek: Moriyama & Teshima Planners Limited & Buro Happold)
Az Arab-félszigeten, Szaúd-Arábiában, Rijád mellett húzódik az ország leghosszabb és legfontosabb völgye, a Wadi Hanifa, vagy más néven a Hanifa-völgy. Az egyedülállóan szép földrajzi fekvésű terület a térség vízellátásában és szennyvízelvezetésében is fontos szerepet játszik, épp ezért a terület mértéktelen és agresszív kiaknázása lassan-lassan tarthatatlanná vált. A völgy végleges pusztulását megelőzendő az egész területet átalakították, és nemcsak a környezeti tényezőket, hanem az itt lakó emberek igényeit is szem előtt tartották. A komplett fejlesztési stratégia nemcsak a szennyvízelvezetés környezetbarát reformját, hanem más fejlesztéseket is tartalmazott. Az elsődleges cél az ökológiai egyensúly megóvása volt, de a nagyszabású tervben szerepelt a környék levegőjének tisztítása, illetve egy pihenőövezet kialakítása is. Az új park és piknik-övezet már elkészült, ehhez autó- és gyalogos út épült, és a terület már most a lakosság kedvenc pihenőhelyévé vált. A 160 millió dolláros beruházás munkálatai 2001-ben kezdődtek, és még mindig nem értek véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése