Gyakorlatilag egy minaret, vagyis torony. A minaret nem feltétlenül kötődik mecsethez, bár az is igaz, hogy a Qutb Minar-komplexum területén messze nem csak a torony áll.
Maga a torony viszont némileg kuriózum, egyrészt annyiban, hogy az indiai iszlám egyik korai alkotása, másrészt pedig abban, hogy ez a világ legmagasabb szabadon álló (tehát pányvázás nélküli), téglából rakott minaretje.
Az tény, hogy a magassága 73 méter, ami ahhoz képest, hogy az 1190-es évek végén, az 1200-as évek elején építették, igencsak impozáns adat. A torony maga egyébként győzelmi emlékműnek készült, a mai Afganisztánból származó hódító Mohammed Ghori diadalát volt hivatott ünnepelni, amelyet a Rajput-ok felett aratott.
Más felfogás szerint tényleges minaretnek épült, vagyis abból a célból, hogy aa müezzin innen szólítsa imára a hívőket. Ennek a feltételezésnek némileg ellentmond szerintem, hogy mivel a 13.században még viszonylag kevéssé terjedtek el a világon a modern hangszórók, így a 60-70 méter magasból aligha lehetett volna jó hallani a müezzin hangját.
Mindenesetre az is tény, hogy ez nem csak egyszerű torony, hanem több szinten többb szűk erkély is található rajta, be-, illetve felmenni sajnos nem lehet.
A Qutb Minar az azonos nevű metróállomástól közelíthető meg, onnan már nem fekszik messze, de tűző napon a séta sem olyan kellemes. A metróállomás előtt persze szerencsére állt néhány tuktuk, az elöl álló sofőr nehezen ment bele az alkuba, végül a nem nagy távra úgy lett 30 Rs, hogy két másik ember is jött ugyanazzal a járgánnyal, mellettem. Nem bántam, mert így legalább olcsó volt a dolog.
A Qutb Minar komplexumba 250 Rs a belépőjegy, persze csak a külföldieknek. A SAARC-országok polgárainak olcsóbb, indiaiaknak meg kábé a 250 rúpia tizede a jegye. A „nagy helyeken”, vagyis a Delhiben levő világörökségi helyszíneken egységes díjszabás van, és a jegyek is ugyanolyanok. Vörös Erőd, Humayun-mauzóleum, Qutb Minar: mindenütt ugyanannyi a jegy.
Bent itt is sok iskolás csoport nyüzsgött, és talán a péntek okán is, már kisebb tömegk kavargott mindenütt.
A területen persze korántsem csak maga a torony áll, azért is emlegetem én is komplexumként: a korai indiai iszlám építészet remekei: mecsetek, síremlékek, jórészt már romosan. Ezek az épületek még a mogul dinasztiák előtti korból valók, a delhi szultanátus idejéből. Ezen a helyen egészen eredetileg huszon-valahány dzsainista templom állt, amelyeket a muzulmán építők leromboltak, és azok anyagát is felhasználták saját alkotásaik felépítéséhez.
A Qubbat-ul-Islam mecset, amely szintén itt áll, egykor a Delhi Nagymecset néven is ismert volt, és ez volt a muzulmán hódítás után emelt első mecset a mai indiai fővárosban.
Az egyik sajátos kuriózum a Vasoszlop (Iron Pillar), ami egy szabadon álló, vasból készült oszlop, amelyet II. Chandragupta király emeltetett, a felirat szerint Vishnu tiszteletére. A legenda szerint aki képes az oszlopnak háttal állva, hátrakulcsolt kézzel átfogni azt, annak teljesülnek a kívánságai. Sajnos, ezt ma már nem lehet megpróbálni, mert az oszlop le van kerítve a látogatók elől, így csak megcsodálni lehet.
A komplexumhoz tartozik még több síremlék is: például a mamluk-dinasztia uralkodójának (Delhi szultánjának), a 13.században élt Iltutmish-nak, valamint egy Turkesztánból származó, 16.századi szent embernek, Zamin Imának a sírhelye is.
Egy félbemaradt nagy vállalkozás emléke az Alai Minar névre „hallgató” torzó, amelyet az 1300-as évek elején egy másik szultán kezdett el építtetni – azzal a szándékkal, hogy az akkor már álló Qutb Minar-hoz képest kétszer olyan magas legyen. Az első, 24 méter magas szintnél azonban abbamaradt az építkezés, leginkább az uralkodó halála miatt, ma pedig csak egy félig romos, körkörös téglafal emlékeztet a nagyratörő torony terveire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése