"A gyermekeim már magyar muszlimok lesznek"

A Heti Válasz cikke Zsuppán András tollából

Dr. Saleh Tayseer impozáns könyvtára előtt. A Budafoki útra 55.000 kötetet vinnének!

Török étkezdék, fejkendős lányok a villamoson, arab orvosok - Budapestre megérkezett a multikulti. Vajon a magyar gyomor az idegen vallást is olyan könnyen befogadja, mint a dönert?

A budapesti muszlim közösség sokkal kisebb, mint a nyugat-európai nagyvárosok sok százezres gyülekezetei, de az iszlám újbóli felbukkanása tartós jelenségnek ígérkezik. A magyar társadalom toleranciája eddig kiválóan működött, az együttélést nem kísérték konfliktusok.

A XI. kerületben most mégis egy mecsetépítési terv borzolja a kedélyeket: az Iszlám Egyház a Budaörsi úton, egy központi fekvésű területen szeretné felépíteni az első önálló budapesti mecsetet. A helyiek tiltakoznak, mivel az iszlám láthatóvá válásának lehetősége előhívta a szunnyadó félelmet a terrorizmustól és persze attól, hogy a város megszokott arculata, identitása megváltozik.

A terrorizmus vádja

Az engedélyezési folyamat első szakasza az áprilisi választások idejére ér véget, megjósolhatatlan eredménnyel. A mecsetépítési szándék mindenesetre jelzi, hogy a budapesti iszlám közösség gyarapodása elérte azt a mértéket, amikor a hívők már nem elégszenek meg lakásokból és pincékből kialakított imatermekkel, hanem szeretnének megjelenni a város életében. A mecsethez iszlám kulturális központ is kapcsolódna, ami a többségi társadalommal való párbeszéd és persze a térítés helyszíne - az iszlám ugyanis a kereszténységhez hasonlóan univerzális igényű vallás.

Mecsetet utoljára a törökök építettek Magyarországon a XVII. században, azóta egyszer, az 1930-as években merült fel hasonló - végül kútba esett - terv a budapesti bosnyák közösségben. Az európai nagyvárosok többsége ma már túl van az első, sőt a második, harmadik mecset felépítésén. Berlinben és Londonban 1924-ben, Párizsban 1926-ban, Bécsben 1979-ben, Madridban 1988-ban, Rómában 1995-ben, Stockholmban 2000-ben épült fel az első nagymecset. Nyugaton már a második építkezési hullám is lezajlott a vidéki városokban, Franciaországban például 2125, Németországban 206, Hollandiában 450 imahely működik.

Magyarországon két olyan iszlám kegyhely található, amely a török kor óta kisebb-nagyobb megszakításokkal használatban maradt. Gül Baba türbéje a Rózsadombon az egész iszlám világban számon tartott zarándokhely. Pécsett Jakováli Hasszán pasa dzsámijában az 1980-as évek óta a város muszlim közössége rendszeresen megtartja a pénteki imát, de a műemlék továbbra is állami tulajdonban van.

Budapesten az iszlámról sokkal inkább a török étkezdék juthatnak eszünkbe, mint a mecset: olcsó kajáldából a pesti belvárosban több mint két tucat működik. Olyan önkiszolgáló vendéglő is akad, melynek alagsorában mecsetet rendeztek be, a pénztár mellett pedig magyar nyelvű vallási anyagokat helyeztek el.

A belpesti utcakép multikulturalitása megtévesztő, mert az iszlám közösség csekély számú. Az egyetlen hivatalos adat a 2001-es népszámlálás eredménye: ekkor 3200 fő vallotta magát muszlimnak - ugyanakkor az iszlám gyökerekkel rendelkezők száma valójában tízezer körül lehet. Budapesten nyolc imahely működik, ezek közössége nagyjából 1500 fő; legalábbis ennyien vesznek részt a nagy ünnepeken. A péntekenként mecsetbe járók öt-hatszázan lehetnek.

A két bejegyzett iszlám egyház közül a Sulok Zoltán vezette Magyarországi Muszlimok Egyháza a régebbi. Ezt 2000-ben alapították, és központja a XI. kerületi Sáfrány utcában található. Három évvel később a hívek egy része kivált, és létrehozta az Iszlám Egyházat, amely a budapesti Bartók Béla úti Dar al-Salam mecset fenntartója. Maga a mecset régebbi az egyháznál, még 1996-ban alapította egy Budapesten élő szudáni üzletember. Miután az alapító távozását követően "gazdátlanná" vált, a kétezres évek elején egy palesztin fogorvos, Saleh Tayseer vette gondjaiba.

Az imavezető személye sokszor változott, jelenleg egy egyiptomi imám vezeti az istentiszteleteket. A doktor 2004-ben országosan ismertté vált, amikor Móse Kacav akkori izraeli államfő budapesti látogatása idején terrorizmus vádjával letartóztatták. A vád alaptalannak bizonyult, és a magyar államnak kárpótlást kellett fizetnie a két hónapig raboskodó orvosnak. Meg kell még említeni az 1988-ban alapított Magyar Iszlám Közösséget, amely a Róbert Károly körúton tart fenn imahelyiséget. Ez a kicsi gyülekezet szinte kizárólag iszlám hitre áttért magyarokból áll, vezetője Bolek Zoltán, alelnöke a Bolíviában agyonlőtt Rózsa-Flores Eduardo volt. Vidéken többek közt Szegeden és Miskolcon működik imahely.

Vegyes házasságban

Mindkét komoly iszlám egyház tagsága sokszínű etnikailag, az alapító közel-keleti arabok mellett afrikaiak, pakisztániak, közép-ázsiaiak is megfordulnak a két újbudai mecsetben. A Bartók Béla úti mecsetről úgy tartják, hogy az iszlám szigorú, autentikus irányvonalát követi. Ezt szokás szalafitának is nevezni, ami azt jelenti, hogy az első három muszlim nemzedék életmódját tekinti példaadónak, vagy vahabitának (ez az iszlám szaúdi változata). Saleh Tayseer visszautasítja ezt a besorolást, mivel úgy tartja, az iszlám egységes, és bűn szektákra vagy felekezetekre osztani.

A fogorvos életútja jellemző az egész közösségre. Kuvaitban élő palesztin szülők fiaként 1986-ban érkezett Magyarországra tanulni; aztán itt ragadt, feleségül vett egy magyar lányt, és családot alapított. "A szívem több mint két évtized után is visszahúz, mert egy iszlám országban könnyebb Isten akarata szerint élni, mint Európában" - mondja. "Nem az a probléma, hogy Magyarország keresztény ország, inkább az egyre általánosabb vallástalanságot érzem veszélyesnek. A szabadosság az iszlám világban is terjed, de a társadalmat még mindig erősebben összetartják a hagyományos kötelékek. Ugyanakkor valószínűleg itt fogok meghalni, és a gyerekeim már magyar muszlimok lesznek" - vélekedik.

Tayseer annak a nemzedéknek a képviselője, amely az iszlám közösség magját alkotja. Ennek tagjai többnyire az 1970-es, 1980-as években érkeztek Magyarországra diákcsereprogramok keretében arab országokból, és magyar lányokat vettek feleségül.

A 250-300 fős gyülekezetben körülbelül százan élnek vegyes házasságban. Kisebb csoportot alkotnak azok a kereskedők és pénzváltók, akik a rendszerváltás után családostul érkeztek az országba, illetve azok, akik csak ugródeszkának használják hazánkat Nyugat-Európa felé. A Bartók Béla úti gyülekezetet alkotó férfiak jelentős része orvos, ügyvéd, közgazdász, mérnök, ezért az alapítvány képes volt összeszedni a pénz javát a Budaörsi úti telekvásárlásra. A hiányzó részt, 30 millió forintot szaúdi segítséggel pótolták ki.

Ima a munkahelyen

A vendégdiákok és a követségi alkalmazottak jelenléte miatt állandó a fluktuáció. Az Iszlám Egyházat nemcsak a titkosszolgálat beépített emberei figyelik, hanem kultúrantropológusok is tanulmányozták. Kiss Enikő és Bisztrai Márton kutatásaiból egy életmódjához, identitásához ragaszkodó, de a többségi társadalomba integrálódott kis közösség képe rajzolódik ki.

A vegyes házasságban élő férfiak hibátlanul beszélnek magyarul, nyugati ruhát viselnek, kamaszkorú vagy annál fiatalabb gyerekeik magyar iskolába járnak és magyar az anyanyelvük. Az arabot szombatonként különórákon tanítják a nőknek és a gyerekeknek. A többnejűség vagy a nők körében a csador viselése nem fordul elő, viszont az előírásos kendőt sok asszony hordja, és a mecseten belül elkülönítik a nemeket. A mecset elsősorban a férfiak területe, a pénteki közös ima is csak számukra kötelező. A nők többnyire szombaton látogatják a mecsetet, ezen a napon a közösség tekintélyes férfi tagjai vallási előadásokat tartanak."Az iszlám közösségi vallás, a tanítások mellett főleg ez adja az erejét. A közösségben elmondott imát huszonhétszer jobbnak nevezik, mint a magányosan végzett imádkozást. A mecsetbe nemcsak az istentisztelet miatt járnak az emberek, hanem azért is, hogy találkozzanak az ismerőseikkel, a böjti időszakban esténként közös vacsorát rendezzenek" - magyarázza Kiss Enikő.

A keresztény többség és az iszlám hívők közti feszültségek ma még többnyire az ismeretek hiányából fakadnak. Komoly gondot jelent olyan munkahelyet találni, ahol a munkaadó tudomásul veszi, hogy péntek délben az alkalmazottjának mecsetbe kell mennie, és sokan azt is furcsának találják, ha kollégájuk arcra borul az iroda egyik sarkában, mert elérkezett az ima ideje (a vallás napi öt imát ír elő).

A kendő egy nyugati országban éppen ellenkező hatást kelt, mint a Közel-Keleten: ráirányítja viselőjére a férfiak figyelmét, és előfordul, hogy a járókelők megjegyzéseket tesznek a szokatlanul öltözött lányokra. Ártalmatlan apróságok is okozhatnak kínos helyzetet: Bisztrai Márton például találkozott olyan muszlim kisfiúval, akinek részt kellett volna vennie a karácsonyi iskolai ajándékozásban. Márpedig ez - miközben az ünnep a többség számára Isten fiának születésére emlékeztet - a túloldalról nézve a legszörnyűbb istenkáromlás.

Goethe és a muszlimok

Bár a fejkendős muzulmán nők Németország nagyvárosainak utcaképéhez is hozzátartoznak, ez mély feszültséget még nem okozott. Az idegenellenességre történelmi tapasztalatból eleve kényes német közvélemény egyébként is hamar elhallgattat bármiféle kritikus hangot. Szemben Ausztriával, ahol két radikális párt is jól megél az iszlámellenességből, a németeknél a szélsőjobb nem szalonképes.

Néhanapján azért komolyabb politikusokból is ki-kicsusszan egy-egy iszlámkritikus megjegyzés. Botrány kerekedett például tavaly ősszel egy szociáldemokrata bankár szavaiból: Thilo Sarrazin, a jegybank egyik vezetője a berlini törökökről szólt becsmérlően.

Az iszlámkritikusok sokszor az iszlámellenesnek feltételezett zsidóság megértésében bíznak, ám Sarrazinnak is azzal kellett szembesülnie, hogy a német zsidóság vezetői - nácizmust kiáltva - a török kisebbség mellé álltak. Így tettek akkor is, amikor a szélsőjobb egy kölni mecset felhúzása ellen tiltakozott. A kezdetben még a kölni dómnál is nagyobbnak álmodott épületet - melynek alapkőletételére tavaly került sor - azonban egy zsidó származású kölni újságíró, Ralph Giordano is élesen bírálta.A Németországban élő muzulmánok száma négymillióra becsülhető - és ennek fele már állampolgár. A legtöbben Törökországból érkeztek, ezért nem is "arab problémaként" jelenik meg a muzulmánok kérdése. Persze az integráció itt sem túl sikeres - amint ezt a nagyvárosok "eltörökösödött" gettói bizonyítják. A hosszú ideig nagy hangon üdvözölt multikulturalizmus mára olyan állapotokat szült, hogy Berlin egyes utcáin hiába keresnénk német újságot a közértben - csak anatóliai választékot találnánk. A konzervatív körök ezért hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a német kultúra legyen olyan erős, hogy az a bevándorlókat is beszippantsa.

A cél azonban nem csak az, hogy a török kisgyerekek Goethét olvassanak, hanem a holokausztot is azonos módon kellene "átélniük". Legalábbis egy beilleszkedési teszt ilyesmit várna el tőlük. A zöldek török származású társelnöke, Cem Özdemir épp a minap panaszolta fel a bevándorló fiatalok zsidóellenességét. Egy felmérés szerint ugyanis a török fiatalok hatvan százaléka inkább "visszataszítónak" találja, ahogy a németség a múltjához viszonyul.

Az ilyen számok is megerősítik a politikusokat abban, hogy "németesíteni" kellene az iszlámot. Ma például a német mecsetekben olyan imámok prédikálhatnak, akiket török vagy arab, nemritkán szélsőséges szervezetek küldenek Európába. Ezért fogalmazódott meg az év elején a gondolat, hogy a katolikus és evangélikus hittanárokhoz hasonlóan a muzulmán prédikátorokat is a német egyetemeken képezzék. Igény mindenképp lenne rájuk, hiszen a német iskolákban majd' hétszázezer diák várna muzulmán hittanárra.

Fátylat rá

24 óra nélkülünk - így hirdette hét eleji párizsi megmozdulását az arab származású újságíró, Nadia Lamarkbi. A zsurnaliszta azt akarta elérni, hogy a bevándorlók egy napig ne dolgozzanak, így döbbentve rá a közvéleményt a külföldről érkező munkavállalók nélkülözhetetlenségére.

Az ország élete persze nem állt meg, de újabb vita indult a többségi társadalom és a külföldiek viszonyáról, az integráció állásáról. Ennek a diskurzusnak egyik legtöbb indulatot kiváltó része látszólag egy egyszerű ruhadarabról szól. A becslések szerint mindössze 400 és 2000 közötti nőt érint, a burka viselésének kérdése mégis jelképes ügy lett Franciaországban. Jóllehet az egész testet elfedő lepellel a franciák jelentős része soha nem találkozhatott, társadalmi vita bontakozott ki. Például: a francia "államideológia", a laicitás (az állam és egyház merev elválasztása) jegyében betiltható-e a viselet? Esetleg egy ilyen törvény már a személyes vallási meggyőződést sértené?

A burkáról szóló vita csak újabb fejezete a nyolcvanas évek vége óta újra és újra fellángoló ideológiai összecsapásoknak. Hat éve Franciaország ellen a muzulmán világ számos országában tüntettek. Párizsban akkor törvényt hoztak arról, hogy az iskolákban tilos a vallási hovatartozás "feltűnő jelképeit" hordani. A rendelkezés hatálya alá azonban nemcsak a muszlim nők által hordott kendők és leplek estek, hanem a nagyméretű keresztek, zsidó kipák vagy szikh turbánok is.

A burka viselése összefügg a Korán tanításait szó szerint értelmező fundamentalista szalafizmussal, amely igyekszik valamennyi szálat elvágni a nyugati világtól. Így már érthetőbb, hogy a Le Figaro napilap számára készített felmérés szerint a franciák 65 százaléka egyszerűen betiltaná a burka viselését.A témában fél évig vizsgálódó nemzetgyűlési bizottság január végi jelentésében - jóllehet nem támogatták a burka betiltásáról szóló törvényt - szigorításokat javasolt. Eszerint egy közintézménybe belépve a burkát viselő asszonynak legalább az arcát láthatóvá kell tennie. Ha erre nem hajlandó, akár vissza is utasíthatják mondjuk a szociális ellátással vagy a tartózkodási engedély elbírálásával kapcsolatos kérését.

Nicolas Sarkozy államfő tavaly júniusban leszögezte: "A burkát nem látjuk szívesen a köztársaság földjén." De hiába a hivatalos elítélés, a parlamenti bizottság megállapította: a lepelviselet csak egyik jele a társadalom egyes csoportjai mind erőteljesebb (ön)szegregációjának. Jacques Myard, a kormányzó jobbközép UMP képviselője, a bizottság tagja szerint a nemzetgyűlési munka során döbbent rá: az ország egyes területein a muszlim közösségeknek otthont adó egyes külvárosok már elgettósodtak.