Andalúzia

Ha már unod a Costa del Sol szállodáinak száz kilométeres betonrengetegét, és ki szeretnéd használni a malagai olcsó repülőjegyet, akkor ne habozz: irány Andalúzia! Tavasszal még épp kellemes ott az idő egy kis kulturális és gasztronómiai élvezetekkel tarkított kalandozáshoz!

A tipikus spanyol túristacélpontok közül magasan kitűnik Andalalúzia, hiszen jóval többet nyújt a hosszan terpezkedő, szállodák füzérével telehintett mediterrán tengerpartnál: kulturális és természeti értékei, változatos panorámát nyújtó tájai, szenvedélyes és mégis nagyon nyugodt, sziesztázó hangulata egyedülállóan komlex és mámorító élményt kínál: épp, mint egy minden földi jóval megtölött nagy kancsó sangría egy árnyas teraszon elfogyasztva, kellemes társaságban, vidám történetekkel.

Tavasszal, mikor még idehaza alig kezd ereje lenni a napnak, délen, a forró hangulatú andalúz vidéken már kora nyár illatok szállnak: ilyenkor érdemes ideutazni. Még nem égetett ki kopárra a perzselő hőség a Costa del Sol legnagyobb repterének környékén: Malagában leszállva kellemes meleg, de még zöld táj és sötétkék tenger fogad. Északabbra azonban még egy színnel bővül a tájkép: a Sierra hófödte csúcsai keretezik Granada felejthetetlen, Alhambrával koronázott városképét. A vörös erőd méltóságteljesen emelkedik a város felett, a mórok kiűzése óta őrzive az egykori kalifátus kulturális és gazdasági fölényének emlékét. Albumon, vagy útifotókon szemlélve az Alhambrát sosem érezhető át az a harmónia, az az emberlétékű térhasználat, és az a cizellált és aprólékos díszítési mód, ami ezekben a termekben sétálva testközelből átélhető. Megkapó élmény a száraz sivatagból ide érkező és e vidéket a világ szellemi élvonalába emelő muszlim művészet a víz, mint éltető elem előtti tisztelgése, a csobogók, szökőkutak és tavacskát bőséget minden drágakőnél és aranynál jobban jelképező csodás megjelenítése. Ha sokalljuk a velünk együtt ámuldozó turisták tömegét, sétáljunk ki a Generalife kertek egyik teraszára, mert ott biztosan találunk egy csendes rózsalugast, ahol a felejthetelen látványon merenghetünk.

Az ide érkező turisták tolongva keresik fel ezt a látványosságot, pedig Granadajóval több értéket kínál: kacskaringós kis utcáin bolyongva két-három asztalos kávézókat, apró terein kiváló éttermeket, az Alhambrával szembeni domboldalon kiépült Sant Nicola templom terecskéjéről pedig a naplemente csodás élményét élvezhetük. A Sierra Nevada havas csúcsai közelebbről is szép látványt kínálnak: fel is fedezzük a Pico Veletat, ami 3392 méter magas csúcsával Spanyolország negyedik legmagasabb csúcsa. Újabb döbbenet a tavaszi nyárban az, hogy itt még működő sífelvonókat és pólóban síelő spanyolokat találunk, valódi hütte-hangulatot és csillogó havat kellemes meleg hőmérsékletben és szikrázó napsütésben.

Ahogy Granada az utazási prospektusok kiemelt ajánlatai között szerepel, úgy feleltkeznek ez az ideáramló utasok Andalúzia többi, eldugottabb gyöngyszeméről. Második állomásunk, Cazorla egy nyugodt és csendes, icipici városka, csodás hegyi környezetben és a középkor óta épségben fennmaradt, a város feletti dombon Yedra várral együtt csodás panorámát jelentő célpont. A város hangulatos kis terein kellemes vacsorát szolgálnak fel, és számolatlanul hordják a sangíát az egyre emelkedő hangulat tovább fokozására. A másnap azonban a testmozgásé: a Borosa-kanyon elvarázsolt szurdokában, hatalmas vízesések és beszakadt barlangok, felszínre került cseppkövek között túrázunk, a patak fölé ácsolt pallók által könnyített útvonalon. Minden harmadik lépés új nézőpontot és ezzel együtt még több fotótémát kínál az ide túrázóknak.

A következő célpontunkCordoba, a mór időkben hatalmas város, ahol az óvárosban található szállásunknak köszönhetően könnyen átélhetjük a Mezqita közelségének és a Judeirának egyedülálló hangulatát. Az egykori hatalmas mecset közepén még egy keresztény székesegyház is elfért, a fehérre mázolt falú régi városrészt keresztül kasul szelő utcácskák kapuin betekintve pedig szebbnél szebb udvarokba, ugynevezett patiokba sétálhatunk be szabadon: a helyiek büszkén mutogatják évtizedes munkájuk eredményeként versenyen is indított kicsiny kerteik ékszereit, virágágyásait és szökőkútjait.

Sevilla már egy igazi nagyváros, de a katedrális környékén itt sem érezhető a modern kor hatása: az Alcazar pompás kertjében sétálva átélhetjük a spanyol világhódító törekvések idején felhalmozott csillogást és hatalmat, este pedig az érzelmeket felkorbácsoló, szenvedélyes flamenco esten kaphatunk ízelítőt a táncosokat megszálló démon, a duende sodró lendületéből.

Innen Herkules szikláihoz, az ókori világ szélét jelentő Gibraltárhoz vezet utunk, ahol teljesen új világba csöppenünk: az itt élő majmoknak is köszönhetően egy csipetnyi Angliát találunk ezen a tengerbe lógó sziklán, és az arra épült város utcáin.

A túra fénypontja a nevét meghazudtolóan szép Ronda városkája, a hatalmas bikaviadaloknak helyet adó arénával és a régi és az új várost elválaszó, meredek falú szudok felett átívelő emblematikus látványt nyújtó hiddal együtt. Az itteni hegyek, a Sierra del Grazalema apró városkákat és fehérre meszetlt házak közé zárt virágos tereket rejtenek, és alig járt, fantasztikus sziklákkal övezett völgyekben vezető, paratölgyekkel kísért túristautakat. A legszebbiken mi is végiggyaloglunk, felfedezve e táj titokzatos csodáit.

Innen már sajnos a malagai reptér aszfalcsíkja következik, fájó szívvel hagyjuk ott a még hetekre elegendő felfedeznivalót, halokban álló tapast, sonkát és olívát és a flamenco és az iszlám művészet tömény összességét kínáló Andalúziát.