2010. június 29., kedd

Első alkalommal avatott mecsetet francia kormányfő

Al-Ihsan mecset, Argenteuil

Francois Fillon kormányfő avatta fel hétfőn Franciaország legújabb mecsetét a Párizshoz közelében található Argenteuil-ben. Ez volt az első alkalom, hogy egy francia miniszterelnök részt vett egy iszlám imahely megnyitásán.

"Azért jöttem, hogy kifejezzem a köztársaság tiszteletét és barátságát Franciaország minden muzulmánja iránt" - hangsúlyozta Fillon néhány nappal a burka betiltásáról szóló törvénytervezet parlamenti vitájának kezdete előtt. Argenteuil ellenzéki szocialista polgármestere, Philippe Doucet szerint a miniszterelnök a gesztussal próbálja feledtetni a muzulmánok megbélyegzéséhez vezető nemzeti identitási vitát. Franciaországban él Európában a legtöbb muzulmán, de az 5 és 6 millió közé becsült közösség alig harmada vallja magát gyakorló hívőnek. Harminc mecset és 2200 alkalmi imahely áll rendelkezésükre az országban.

Az új mecset a miniszterelnök szerint a franciaországi muzulmánok "vitalitásának" a jele, annak a közösségnek a szimbóluma, amely az elmúlt években olyan imahelyeket hozott létre, amelyek a békés és méltó vallásgyakorlásnak adnak teret. "Akár hisz istenben, akár nem, az a fontos, hogy köztársaságunk minden állampolgára, legyen keresztény, zsidó, muzulmán vagy ateista, boldognak érezze magát Franciaországban, és büszke legyen arra, hogy itt élhet, hogy hitét és meggyőződését szabadon gyakorolhatja" - fogalmazott a miniszterelnök.

Fillon kitért arra, hogy a muzulmán közösség "túl gyakran célpontja agressziónak, amit nem lehet eltűrni". Megemlítette, hogy a tavaly regisztrált ezer rasszista jellegű cselekmény harmada muzulmánok ellen irányult. "A nemzeti egység ellensége a klánosodás, a vallási fundamentalizmus. (...) Amikor a fundamentalizmus ellen harcolunk, akkor nem az iszlámot bélyegezzük meg" - tette hozzá a kormányfő. Franciaország új mecsete a Renault autógyár egyik volt üzemének helyén nyílt meg. A szanált épületet húsz évvel ezelőtt vette meg egy algériai üzletember, aki a hívek adományaiból alakította át a háromezer négyzetméter alapterületű telephelyet mecsetté, és minaretet is emeltetett hozzá.

Argentueil-ben 28 ezer muzulmán él, és ez a 15. imahelyük. A mecsetek építését általában arab országok támogatják, míg a garázsokban és a lakásokban működtetett rejtett imahelyek mögött gyakran iszlám fundamentalista csoportok állnak. Az algériai mecset egy már működő marokkói mecset mellett nyílt meg. Annak ellenére, hogy az észak-afrikai országokból származók közül algériaiak élnek a legnagyobb számban Franciaországban, a jóval vallásosabb marokkóiak több imahellyel rendelkeznek. Ezenkívül egy török kulturális központ is működik a párizsi külvárosban, ahol a volt gyártelepeket sorra alakítják vallási helyekké.

2010. június 23., szerda

Nem lesz iszlám központ a Budaörsi úton

Mecsetet, iskolát, könyvtárat terveztek a Budaörsi úti muszlim bázisra, de a kulturális központ most már biztosan nem fog megépülni ezen a helyen. A képviselő testület által számtalanszor tárgyalt ügy egyszer pirosat, máskor zöldet kapott, a bizonytalan helyzetben a lakók tiltakozása egyre nőtt a beruházással várható zaj és légszennyezés miatt. Surányi Ilona önkormányzati képviselő legutóbbi lakossági fórumán az eddig elért eredményekről és a terület visszavásárlásáról beszélt.

A Budaörsi út 38. szám alatti telket 2005-ben vásárolta meg az önkormányzattól a magyarországi iszlám közösséget képviselő Jótékonysági Béke Alapítvány. A 320 négyszögöl nagyságú területre a szervezet háromszáz fő befogadóképességű mecsetet, iskolát és ötvenezer kötetes könyvtárat tervezett, mivel kinőtték az évek óta üzemelő Bartók Béla úti "lakásmecsetet". A mecset felépítéséhez szükséges szabályozási terv-módosítást az újbudai képviselő testület tavaly januárban elutasította, 2009. június 5-én viszont Molnár Gyula polgármester előterjesztésére megszavazta.

Surányi Ilona ezzel kapcsolatban megjegyezte, az említett testületi ülésen a Fidesz frakció az európai parlamenti választás kampánya miatt nem volt jelen, de a rendelet elfogadását az sem akadályozta, hogy a korábban megtartott lakossági fórumon a megjelentek egyöntetűen kifogásolták a tervet, és az érintett 310 lakóból 264-en aláírták a tiltakozást. A háborgó lakókat képviselő helyi politikus azt is elmondta, a döntés többek közözött azért aggályos, mert az iszlám központ akkor megkapta az alapintézményi bónuszt. Ez azt jelenti, hogy a megengedett legnagyobb beépítés 20 százalékról 40 százalékra nő, de a szabályozás a mélyépítésben is jóval nagyobb teret enged. - A magyar jogszabályok szerint az iszlám központ nem minősül alapintézménynek, hiszen ebbe a kategóriába iskolák, óvodák, orvosi rendelők tartoznak - tette hozzá a képviselő, aki a döntés óta folyamatosan azért küzd, hogy elismerjék a lakók jogszerű igényeit.

A lakók tiltakozásának fő oka, hogy a lakóépületek által határolt, Budaörsi úti bejáratú kis telek környéke így is túlterhelt, a központtal várható forgalomnövekedés pedig már súlyos mértékben növelné meg a lég és zajszennyezés mértékét. A környékbeliek attól tartanak, hogy a ma még viszonylag csendes Holdvilág és Bajmóci utca is élhetetlenné válik, ha a mecset felépül, mivel a hívők jelentős része kocsival fog érkezni, és a mellékutcákban keres magának parkolóhelyet. A helyszín mellett szól, hogy az épület itt jól megközelíthető, és a budapesti városképet csak minimális mértékben változtatná meg, ugyanakkor a telek másik oldalán lévő családi házas zóna miatt nem nevezhető ideális környezetnek.

Surányi Ilona szerint szó sincs iszlámellenességről. "Azt ellenezzük, hogy egy ekkora intézmény épüljön ezen a helyen, mivel a környék lakóinak életminősége tovább már nem rontható." A 2010. májusi testületi ülésen a polgármester úgy nyilatkozott, nem épül Újbudán iszlám központ, és felhatalmazást kapott arra, hogy tárgyalásokat kezdjen a tulajdonosokkal a telek visszavásárlásáról. Molnár Gyula azt kérte a helyi iszlám közösségtől, válasszanak új helyet terveik megvalósításához. A képviselő asszony elmondta, örül az eredménynek, de hosszú procedúrára lehet számítani. "Illúzió lenne azt remélni, hogy a telek ezután üres marad, de reméljük, olyan dolog fog ide épülni, amely illeszkedik a lakók életviteléhez."

2010. június 15., kedd

Egy építész-újságíró őszinte cikke

Miután elolvastam a cikket, a hozzászólásokat, a tervező blogjában a tervmagyarázatot, és figyelmesen megnéztem a terveket, a képeket, úgy gondolom, hogy nem ártana tiszta vizet önteni a pohárba és arról beszélni ami a szövegek hátterében húzódik, csak nem éppen politikai korrekt beszélni róla. Helyette lehet ócsárolni a tervet, meg hivatkozni a parkoló autók zajára pénteken (!), elképesztő marhaságokat mondani a női bejárat megalázó helyzetéről…

Kezdjük azzal, ami a dolog lényege, mármint az, hogy Magyarországon az iszlám közösség elég jelentős és erősnek érzi magát arra, hogy vallási központot hozzon létre. Ezt a magyar társadalomnak tudomásul kell vennie, és ki kell tudni alakítania egy koncenzusos (sic!) álláspontot arra vonatkozóan, hogy miként képzeli el az iszlám viszonyát ebben a közép-kelet-európai térségben. Nem lehet sokáig a szőnyeg alá söpörni a kérdést, mert a különböző kultúrális-vallási csoportok békés egymásmellettélésének az lehet csak az alapja, itt Európában, hogy mindenki tisztában van a maga és a másik határaival. A sokszínűség nem probléma, de igenis gond lehet az, ha nem vagyunk tisztában egymás céljaival és lehetőségeivel.

Az iszlám térítő vallás – ezt nyiltan teszi, sőt küldetése a dzsihád (???). Ez a kereszténységtől sem idegen, mint tudjuk, legfeljebb a XXI. századi módszerek kicsit különbözőek. Magyarország területe ráadásul már volt muszlimok által birtokolt terület, ilyenformán újra teret nyerni ezen a földön szent cselekedet.

A kereszténységen belül is van új, térítő vallás, a Hit Gyülekezeté, például, amely hasonlóan, egy idő után kialakította a maga kultúrális-vallási bázisát. Érdemes összehasonlítani a két felekezeti központot, de már az is árulkodó a hátsó szándékokról, hogy abban az esetben nem követelte senki tervpályázat kiírását és hasonlókat… Amennyire tudom, a Krisnások központját sem támadták esztétikai alapon…

Tehát, ha őszinték vagyunk, akkor mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy miként tudja elfogadni a magyar társadalom az iszlám nyilvánvaló jelenlétét. Mert a mecsetépítés ezt jelenti, nem pusztán egy akármilyen építészeti produktumról van szó. Ugye az európai álszentség úgy kezdődött, hogy jöjjenek csak a törökök, meg bárkik, akik elvégzik a piszkos melót, amit a flancos német, svájci, holland nem akar. Aztán volt nagy rácsodálkozás, hogy ezek az emberek nem robotok, hanem ők is családot alapítanak, saját kultúrájukban akarnak élni…Az európaiak úgy jártak, mint az a “liberális” szülő, aki mindent ráhagy a gyerekére, és csodálkozik, hogy az a fejére nő.

Az iszlám Európában az európai jogoknak megfelelően követeli a helyét, és nincs szimmetria, tessék tudomásul venni! Mekkában a Hilton tulajdonosa be sem teheti a lábát a szállodájába, mert Mekka a muszlimoké! Az iszlám világosan meghúzza a határt, semmi pluralizmus! Izraelben természetes, hogy élhetnek arabok, de a Palesztin Autonómiában egy zsidó sem maradhat! Miért is? Csak. Ez kérem így működik, és nem árt, ha ezt tudjuk.

Vagyis, tessék leszokni a mellébeszélésről, beszéljünk arról, hogy mit jelent az adott területen az Iszlám Egyház. Az épület egyébként abszolút funkcionális, nincs itt semmilyen megalázó helyzet amit a nőkkel az építész tett – a női imaterembe való bemenet rituáléjának van alárendelve. Az Iszlám Egyház szempontjait tökéletesen meg lehet érteni: Dél-Budán van már közösségük, és a BAH-csomóponthoz közeli hely alkalmas arra is, hogy a vidékről jövők is könnyen megközelítsék. Nem az autókkal lesz itt probléma, nyilvánvalóan, hanem azzal, hogy a környéken lévő házak lassan muszlimok tulajdonába mennek át, hiszen mindenki szívesebben él a maga kultúrális közegében – aki mecsetbe jár, az a mecset közelében szeretne élni, nyilvánvaló. Az ottlakók persze nem mondják ki, hogy az ellen tiltakoznak, hogy nekik itt befellegzett, ha nem is rögtön, de pár év alatt nyilvánvalóvá válik, hogy jobb, ha eladják a házukat egy tisztes muszlim családnak. Aztán, ha már 200 muszlim család lesz a környéken, akkor lesz müezin is – miért is ne lehetne? A központ melletti épületek sorsa is csak a funkciováltás vagy a lebontás lehet, tehát az, hogy most szűkös a telek, igazán nem probléma. Ahogy a közösség megizmosodik ezen a helyen, majd bővülnek. Ha a telekszomszéd helyében lennék, már most keresnék egy másik házat és tárgyalásokba bocsátkoznék az ügyben, hogy mennyit ad az Iszlám Egyház az ingatlanért.

Eva M. Amichay városgazdász, újságíró

Lerombolná az iszlám harmadik legszentebb mecsetjét egy szélsőséges zsidó párt


A Jiszráél Béténu nevű zsidó párt azt szorgalmazza, hogy építsék fel újra a zsidó templomot a jeruzsálemi Templomhegyen, a Szikladóm és az al-Aksza-mecset helyén.

Az zsidó kormánykoalícióban is részt vevő párt vasárnap jelentette be, hogy kiterjedt autóbuszos kampányt akar indítani az ügy érdekében. Bárúk Marcel, a Jiszráél Béténu egyik vezetője közölte: "jogszerű kampányról" van szó, amellyel az araboknak akarnak üzenni. Hozzátette, hogy a mecset a Templomhegyen ideiglenes, és csak idő kérdése, mikor épülhet meg ott újra a zsidó templom, amelyre a megszállt Palesztina egész lakossága vár (???) - olvasható a Háárec című cionista napilap internetes oldalán.

2010. június 12., szombat

Egyedül az ősi földön - Tízezer kilométer motoron


Nehéz megérteni, mi visz rá egy embert, hogy önmagában nekivágjon a nagyvilágnak. Főleg akkor fogalmazódnak meg bennünk kételyek, ha kiderül, az útirány a vad kelet, a számunkra oly távoli Kazahsztán. Még akkor is, ha állítólag a madjar rokonok várták.
Vígh Jánosban, ha volt is némi bizonytalanság, mindezt hamar elnyomta a kíváncsiság, az ismeretlen utáni vágyakozás, s egy szál magában - pardon, a kétkerekűje társaságában - nekivágott a tízezer kilométeres útnak. Szerencsére épségben hazaért, így meg tudja osztani velünk élményeit, amiből kapott bőven.
János régóta motorozik, s a fejébe vette, elindul a Budapest-Bamako-ralin. Csakhogy a cégénél - civilben ő a Jost Hungária Bt. ügyvezető igazgatója - ez időben tartják a szokásos auditot, erről pedig nem hiányozhat.
- Nagyon sokat olvastam a honfoglalásról, és mindig érdekelt, honnan jöttek eleink - mesélte Vígh János. Két amerikai motoros körbejárta a Földet, amit a Hosszabb úton című könyvben tettek közzé. Ebből is az derült ki, hogy az út teljesíthető.
A végső lökést az adta, hogy megismerkedett Bíró András Zsolttal, aki a Kurultáj, Magyarország legnagyobb hagyományőrző rendezvénye szervezője, a türk törzsek találkozóját évente megtartják Bugacpusztán. András antropológus, és egy kazahsztáni madjar törzs nyomára bukkant. Összeállt a kép János fejében, a honfoglalás útján meglátogatja az ottani madjarokat.
Mivel egyedül tervezte az utat, ezért alaposan elő kellett készíteni, amit a vállalkozó kedvű cégvezető három szakaszra bontott. Egészségileg, mentálisan és fizikálisan is rá kellett hangolódnia, hogy a túrát teljesíteni tudja. Be kellett szerezni a szükséges kellékeket, vízumokat, oltásokat, a motort fel kellett készíteni a sivatagos terepre. Na és nem ártott az orosz nyelvvel barátságot kötni. A harmadik maga az út szervezése volt, ami abból állt, hogy beszélt egy-két emberrel, milyenek a kinti viszonyok. Bíró András Zsolttal üzent a madjaroknak, hogy majd jön egy magyar motoron. Hiába volt azonban mindez, a kép igazából út közben állt össze.
- Félsz soha nem volt bennem, csak némi aggodalom, hátha nem készültem fel teljesen. Azért nem féltem, mert nem a kényszer szülte az utat, volt lehetőségem mérlegelni - a biztonság mindenekfelett! Úgy voltam vele, ha bármi veszélyes dologgal szembesülök, nem vállalom be, inkább visszafordulok.
Az útját a szerettei is nyomon kísérték, telefonján mindennap bejelentkezett, ez is egyfajta óvintézkedés volt.
Kérdezni sem kell, törtek fel belőle az élmények. Éppen az egyik városban tankolt, amikor megállt mögötte egy Lexus terepjáró. A kazah sofőr megkérdezte tőle: honnan hova? A benzinkút után János nekivágott a pusztának, 70 kilométerre volt a következő lakott település, mögötte pedig jött a terepjáró. Az autós végül megállította őt, s meghívta magához ebédre. Az invitálást elfogadta, meg sem fordult a fejében, hogy baja történhet. A családnál hagyományos kazah menüvel kínálták. Természetesen a földön ülve (fekve) ettek, terülj, terülj, asztalkám volt. A lakoma (ami részint főtt lóhúsból állt, és tradicionálisan kézzel esznek) után a másik szobában egy helyi hangszeren (dombrán) játszottak neki, amihez a házigazda énekelt. Később aztán kiderült, nem lehetett félnivalója, a helyi rendőrfőnök látta vendégül, aki az út egy szakaszára ráadásul kísérőt is biztosított számára.
Elért egy kis faluba, ahol talán száz ház lehetett. Szállást keresett, de semmi nem volt, végül egy helyi befogadta éjszakára. Itt volt azért benne némi tartás, de amikor megismerte a férfi édesapját, aki egy végtelenül egyszerű, de bölcs öregember volt, megnyugodott. Reggel ők is útbaigazították.
Egy homokdűnés részen haladt, amit nagyon megszenvedett. Ez a terület 77 ezer négyzetkilométer, s éppen 77 ezren lakják. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bármely irányba is indul az ember, 200 kilométerenként van egy-egy város, közben pedig két falu, egyébként pedig pusztaság mindenütt, és persze földút. Így jutott el Arkalikba, ami a körzet központja. Itt Kurman Gazit kellett keresnie, a központi villamossági művek igazgatóját. Ő persze nem volt sehol, de jött egy ember, aki a hóna alá vette, s kézről kézre adták a magyar motorost. Kapott szállást, vacsorát, másnap megmutatták neki a várost. Este Kurman Gazival vacsorázott, aki természetesen madjar. Másnap azonban továbbállt, hiszen már várták.
A magyar területeket - amit egyébként Turgájnak hívnak - úgy kell elképzelni, hogy öt faluban körülbelül 1500-as lehet a madjar néptöredék. A Saga nevű településen találkozott velük, itt van egy mecset, amit a magyarországi magyarok építettek. Egy madjar családnál töltötte az estét, s másnap már indult is vissza. Több időt tervezett ott maradni, de az utazás hosszabb volt, mint eredetileg tervezte.

Vígh János a Saga nevű településen a mecset előtt, amit a magyarországi magyarok építettek (Fotó: Vígh János)
- Végtelenül barátságos embereket ismert meg a vendéglátóiban. Nemcsak a madjaroknak, hanem például a kazahoknak is teljesen természetes, hogy a hunok nekik rokonaik. Mindenhol így is fogadták. Akárhova ment, kérdezték: kicsoda ő, mondta, hogy magyar, egyből rávágták, testvér! Laikusként Vígh János is arról győződött meg, hogy a rokoni szálak valósak lehetnek. Egy ilyen nyom, hogy a jurtában ugyanúgy fel van tornyozva a párna, mint itthon a tisztaszobában.
Hogy mégse legyen teljesen sima az út, hazafele jövet egy homoksivatagos terepen bukott, megsérült a lába, így vezetett még vagy száz kilométert, míg eljutott a kórházig. Tiszta szívvel ellátták, s nem kértek érte semmit.
Három hétig volt távol, s több mint tízezer kilométeres utat tett meg. Amikor végre hazaért, az egész család fellélegzett. Öt kilót leadott, de az elcsigázottság miatt ez sokkal többnek látszott.
A szerettei egy darabig nyugodtak lehetnek, de a sikeren felbuzdulva Vígh János már tervezi a következő utat, pár éven belül szeretne eljutni Közép-Ázsiába.

Tremmer Tamás írása

2010. június 10., csütörtök

Andalúzia



Ha már unod a Costa del Sol szállodáinak száz kilométeres betonrengetegét, és ki szeretnéd használni a malagai olcsó repülőjegyet, akkor ne habozz: irány Andalúzia! Tavasszal még épp kellemes ott az idő egy kis kulturális és gasztronómiai élvezetekkel tarkított kalandozáshoz!
A tipikus spanyol túristacélpontok közül magasan kitűnik Andalalúzia, hiszen jóval többet nyújt a hosszan terpezkedő, szállodák füzérével telehintett mediterrán tengerpartnál: kulturális és természeti értékei, változatos panorámát nyújtó tájai, szenvedélyes és mégis nagyon nyugodt, sziesztázó hangulata egyedülállóan komlex és mámorító élményt kínál: épp, mint egy minden földi jóval megtölött nagy kancsó sangría egy árnyas teraszon elfogyasztva, kellemes társaságban, vidám történetekkel.
Tavasszal, mikor még idehaza alig kezd ereje lenni a napnak, délen, a forró hangulatú andalúz vidéken már kora nyár illatok szállnak: ilyenkor érdemes ideutazni. Még nem égetett ki kopárra a perzselő hőség a Costa del Sol legnagyobb repterének környékén: Malagában leszállva kellemes meleg, de még zöld táj és sötétkék tenger fogad. Északabbra azonban még egy színnel bővül a tájkép: a Sierra hófödte csúcsai keretezik Granada felejthetetlen, Alhambrával koronázott városképét. A vörös erőd méltóságteljesen emelkedik a város felett, a mórok kiűzése óta őrzive az egykori kalifátus kulturális és gazdasági fölényének emlékét. Albumon, vagy útifotókon szemlélve az Alhambrát sosem érezhető át az a harmónia, az az emberlétékű térhasználat, és az a cizellált és aprólékos díszítési mód, ami ezekben a termekben sétálva testközelből átélhető. Megkapó élmény a száraz sivatagból ide érkező és e vidéket a világ szellemi élvonalába emelő muszlim művészet a víz, mint éltető elem előtti tisztelgése, a csobogók, szökőkutak és tavacskát bőséget minden drágakőnél és aranynál jobban jelképező csodás megjelenítése. Ha sokalljuk a velünk együtt ámuldozó turisták tömegét, sétáljunk ki a Generalife kertek egyik teraszára, mert ott biztosan találunk egy csendes rózsalugast, ahol a felejthetelen látványon merenghetünk.
Az ide érkező turisták tolongva keresik fel ezt a látványosságot, pedig Granadajóval több értéket kínál: kacskaringós kis utcáin bolyongva két-három asztalos kávézókat, apró terein kiváló éttermeket, az Alhambrával szembeni domboldalon kiépült Sant Nicola templom terecskéjéről pedig a naplemente csodás élményét élvezhetük. A Sierra Nevada havas csúcsai közelebbről is szép látványt kínálnak: fel is fedezzük a Pico Veletat, ami 3392 méter magas csúcsával Spanyolország negyedik legmagasabb csúcsa. Újabb döbbenet a tavaszi nyárban az, hogy itt még működő sífelvonókat és pólóban síelő spanyolokat találunk, valódi hütte-hangulatot és csillogó havat kellemes meleg hőmérsékletben és szikrázó napsütésben.
Ahogy Granada az utazási prospektusok kiemelt ajánlatai között szerepel, úgy feleltkeznek ez az ideáramló utasok Andalúzia többi, eldugottabb gyöngyszeméről. Második állomásunk, Cazorla egy nyugodt és csendes, icipici városka, csodás hegyi környezetben és a középkor óta épségben fennmaradt, a város feletti dombon Yedra várral együtt csodás panorámát jelentő célpont. A város hangulatos kis terein kellemes vacsorát szolgálnak fel, és számolatlanul hordják a sangíát az egyre emelkedő hangulat tovább fokozására. A másnap azonban a testmozgásé: a Borosa-kanyon elvarázsolt szurdokában, hatalmas vízesések és beszakadt barlangok, felszínre került cseppkövek között túrázunk, a patak fölé ácsolt pallók által könnyített útvonalon. Minden harmadik lépés új nézőpontot és ezzel együtt még több fotótémát kínál az ide túrázóknak.
A következő célpontunkCordoba, a mór időkben hatalmas város, ahol az óvárosban található szállásunknak köszönhetően könnyen átélhetjük a Mezqita közelségének és a Judeirának egyedülálló hangulatát. Az egykori hatalmas mecset közepén még egy keresztény székesegyház is elfért, a fehérre mázolt falú régi városrészt keresztül kasul szelő utcácskák kapuin betekintve pedig szebbnél szebb udvarokba, ugynevezett patiokba sétálhatunk be szabadon: a helyiek büszkén mutogatják évtizedes munkájuk eredményeként versenyen is indított kicsiny kerteik ékszereit, virágágyásait és szökőkútjait.
Sevilla már egy igazi nagyváros, de a katedrális környékén itt sem érezhető a modern kor hatása: az Alcazar pompás kertjében sétálva átélhetjük a spanyol világhódító törekvések idején felhalmozott csillogást és hatalmat, este pedig az érzelmeket felkorbácsoló, szenvedélyes flamenco esten kaphatunk ízelítőt a táncosokat megszálló démon, a duende sodró lendületéből.
Innen Herkules szikláihoz, az ókori világ szélét jelentő Gibraltárhoz vezet utunk, ahol teljesen új világba csöppenünk: az itt élő majmoknak is köszönhetően egy csipetnyi Angliát találunk ezen a tengerbe lógó sziklán, és az arra épült város utcáin.
A túra fénypontja a nevét meghazudtolóan szép Ronda városkája, a hatalmas bikaviadaloknak helyet adó arénával és a régi és az új várost elválaszó, meredek falú szudok felett átívelő emblematikus látványt nyújtó hiddal együtt. Az itteni hegyek, a Sierra del Grazalema apró városkákat és fehérre meszetlt házak közé zárt virágos tereket rejtenek, és alig járt, fantasztikus sziklákkal övezett völgyekben vezető, paratölgyekkel kísért túristautakat. A legszebbiken mi is végiggyaloglunk, felfedezve e táj titokzatos csodáit.
Innen már sajnos a malagai reptér aszfalcsíkja következik, fájó szívvel hagyjuk ott a még hetekre elegendő felfedeznivalót, halokban álló tapast, sonkát és olívát és a flamenco és az iszlám művészet tömény összességét kínáló Andalúziát.

2010. június 9., szerda

Zsidó vandálok rongáltak meg egy mecsetet Palesztina északi részén


MTI

Ellenséges jelmondatokat festettek egy mecset külső falára a megszállt Palesztina északi részén.

Ibtin falucska mecsetjére Dávid-csillagot festettek, és azt írták rá, hogy "lebontandó". Ezen kívül az imahely falán a "Háború lesz Júdeáért és Szamariáért" mondat is szerepelt. 
Egy graffiti "árcédula" szöveggel látta el a mecsetet: ezt a módszert szélsőséges zsidó telepesek használják palesztin célpontjaik megjelölésére. A támadók azt vallják, hogy mindennek ára van, így módszeresen megtorolják a zsidó kormány összes ellenük irányuló lépését.
Az al-Aksza arab iszlám szövetség "súlyos bűncselekménynek" minősítette a falfirkákat, és alapos rendőrségi vizsgálatot követelt az ügyben.