A Sultanahmet Camii, vagyis Ahmed szultán dzsámija, a Kék-mecset építése 1609-ben kezdődött, és hét éven át tartott. A hat kecses minarettel kiegészülő pompás épület a Márvány-tengerre, az Aranyszaarv-öbölre és a Boszporuszra tekint, és elválaszthatatlan része Isztambul óvárosának.
A Kék-mecsetet II. Ahmed szultán megbízásából Mehmet Aga tervezte. A kupolabelső felét és a boltíveket kalligrafikus szövegek díszítik, a mecset ismertebb nevét mégis a belső falakat elborító,húszezernél is több kék izniki csempének köszönheti.
A hatalmas kupola 33 méter átmérőjű, illetve a többi kisebb kupolával és félkupolával együtt négy gigászi pilléren nyugszik, melyek mindegyike 4,5 méter széles. A roppant belső teret 260 színezett üvegablak világítja be, hogy a rajtuk átszűrődő napfény még elevenebbé tegye a csempék kékjét. Az üvegablakok sajnos nem eredetiek, azok ugyanis egy földrengés során kitörtek.
A hat minaret megépítése eleinte komoly felháborodást keltett, ugyanis az egyetlen hatminaretes mecset akkoriban Mekkában állt, így sokak számára úgy tűnt, a szultán túlzottan hivalkodó. A gyakorlatias gondolkodású Ahmed úgy hidalta át a problémát, hogy a mekkai mecsetet egy hetedik minarettel toldotta meg.
A Kék-mecset egész nap látogatható, leszámítva az imádságok idejét. Férfiakat és nőket egyaránt szívesen látnak, amennyiben leveszik a cipőjüket, és illően öltözködnek. A padlót pompás szőnyeg borítja, rajta a mindenütt szétszórt és nem kevésbé gyönyörű imaszőnyegekkel.
