A több mint 70 milliós Törökország térképére a közelmúltban „felkerült” a 70 ezer lelket számláló Szolnok városa is”.
Ezzel a hírrel érkezett a minap haza az eurázsiai országból dr. Kertész Róbert, a Damjanich János Múzeum régésze. Mint elmondta, ennek oka, a török állam nemrégen tudomást szerzett arról, hogy az 1552-es megszállását követően e település büszkélkedett – a pécsi után – a három részre szakadt hazánk második legnagyobb négyszögletes dzsámijával. A jelenkori Törökországban ugyanis kiemelt fontosságot tulajdonítanak az egykori Oszmán Birodalom megmaradt építészeti emlékei megőrzésének, a még létező tárgyi emlékek felkutatásának, s akár az egykori jelentősebb épületek újjáépítésének is.
Így merült fel a valaha volt, régi metszeteken látható szolnoki muszlim imahely korhű, méretarányos másolatának a felépítése is.
– Törökországban ma külön testület foglalkozik az Oszmán Birodalommal kapcsolatos kérdéskörrel, hiszen a Török Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala alárendeltségében tevékenykedő TIKA, vagyis Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség révén határoktól függetlenül támogatja ezeket a munkálatokat. Jó példa erre az ugyan sokkal jobb állapotban megmaradt, de szintén erősen megviselt budapesti Gül baba türbe története, amely ma a török állam segítségével megújulva, korabeli berendezésével a legészakabbra fekvő török zarándokhely a világon – beszélt lapunknak dr. Kertész Róbert.
A szolnoki régész – munkatársával, Domokos Orsolyával egyetemben – néhány hete az egykori bizánci településre, a mai török nagyvárosba, Kayseribe kapott meghívást, hogy az ottani Erciyes Egyetemen vegyen részt egy szakmai konferencián. Kertész Róbert – valamint Sudár Balázs, Bana Zsolt és Kómár Mihály – állította össze ugyanis a Kaposvári Gyula egykori múzeumigazgató és dr. Csányi Marietta régész által még a ’70-es években elvégzett régészeti ásatás, a dr. Vincze Gyula szolnoki ügyvéd magángyűjteményéből származó régi metszetek, rajzok, egyéb dokumentációk, valamint az évekkel ezelőtt feltárt török-kori fahíd-maradványok alapján elkészített tanulmányt. Munkájához persze Evliya Cselebinek, a leghíresebb török vándorkrónikásnak „Seyahatnâme” (Utazások könyve) című munkája is besegített.