Tariq Al-Hamis, aki nem hamis, hanem lelkes
A Népszava cikke Scipiades Erzsébet tollából
Különös történet Tareq Al-Hamisról, a negyvennyolc éves szíjártóról, aki kilenc évet töltött fegyházban, szabadulása után egy budai mecsetbe költözött, de gondnoka már egy pestinek lett, tavaly októberétől pedig bentlakásos női mecset alapításához keres támogatókat: "InsAllah a területnek parkosítottnak kell lennie." Ha Allah is úgy akarja.
- Tareq, ön valójában kicsoda?
- Tareq Al-Hamis a muzulmán nevem.
- Hamis?
- Azt jelenti, lelkes.
- Ön magyar?
- Magyar-horvát származású vagyok, a nagyanyám Fiumében született.
- Tareq, hogyan került kapcsolatba a Magyar Iszlám Közösséggel?
- Kértem tőlük egy Koránt. Azt írtam, küldjenek egyet a börtönbe.
- A börtönbe?
- Eredetileg több muzulmán szervezetet is megkerestem volna, de a parancsnokság a kapcsolatfelvételt csak eggyel, a Magyar Iszlám Közösséggel engedélyezte. A börtönévek alatt tudatosan készültem arra, hogy egyszer majd beköltözök egy mecsetbe.
- Ön budapesti?
- Utoljára Zala megyében, Zalaegerszeg mellett, Csácsbozsokon laktam. Úgy történt, hogy kiszabadultam...
- Jelenleg hány muszlim fogvatartottal áll kapcsolatban?
- Eggyel sem. Egyrészt nincs rá energiám, másrészt mert jó részük érdekből lesz muzulmánná. Az iszlám szerint ugyanis attól a pillanattól, ha valaki muszlimmá lesz, új lehetőséget kap, és a közösség számára feddhetetlen, amíg nem követ el valami bűnt.
- Olyan, mintha nem is lett volna se régi bűne, se régi élete? Ön szerint a bűn elfeledhető, megbocsátható?
- Nem szabad elfelejteni.
- A horogkereszteket sem?
- Tizenhét-tizennyolc évesek voltunk, és a barátok moziba hívtak. Hódmezővásárhelyen történt, ahol születtem. A film az olasz újnácikról szólt, és ez adta az ötletet: rajzoljunk mi is horogkereszteket. A városban. 1979 volt, és mi nyolc horogkeresztet rajzoltunk. Eltelt fél év, az egyik fiút valamiért elkapták a rendőrök, kérdezgették a horogkeresztekről is, s miután vádalkut ajánlottak, mindenkit feldobott. Ellenem tiltott határátlépés kísérlete miatt épp akkor eljárás folyt, s ezért meg a horogkeresztekért egy év hat hónap börtönre ítéltek. Letöltöttem.
- Ön most hány éves?
- Negyvennyolc.
- És bűnözői élete hány évig tartott?
- Sose számoltam ki ... közben dolgoztam is ... tisztességesen ... rakodóként ... napszámba is eljártam ... a bűnözés számomra pótcselekvés volt.
- Pótcselekvés?
- Amit akkoriban csináltam, az nem én voltam, ezért is tudtam vele szakítani. A büntetés-végrehajtásban dolgozók mindig azt mondják, be kell illeszkedni. A börtönbe is. De szerintem oda nem szabad, mert az a bűnözés pihenőszobája.
- Ki védte meg a börtönben?
- Senki. Kiharcoltam. Összesen nyolc fegyházban voltam.
- Mit követett el?
- Részese voltam egy olyan bűnözői szervezetnek, amelyik más bűnözői szervezet terjeszkedését segítette elő Magyarországon.
- Melyiket? Mi volt az ön szerepe?
- Bűnözők tevékenységeit ellenőriztük. Azt kontrolláltuk, igazat mondanak-e. A csoportok között, a délszláv származásom miatt én voltam a kapcsolattartó. Olajos ügyek voltak, amikhez erőszakos bűncselekmények kapcsolódtak, úgy döntöttem, kiszállok.
- Hány évet töltött fegyházban?
- 2000, április 6-án adtam föl magam, és 2009. júniusában szabadultam. Akkor már tudtam, kinti életemet az iszlámon belül folytatom.
- Kilenc év fegyház?
- Nyolc különböző helyen; körbejártam Magyarországot.
- Miért rakták évenként máshová?
- Mert tudtam a kötelességeimet, és a jogaimat is ismertem. Polgári peres eljárásokat indítottam.
- Miért küzdött?
- Azért, hogy a muzulmán fogvatartottaknak is biztosítsanak a vallásuknak megfelelő étrendet. Elvesztettem. A másik ügyem pedig azért folyt, hogy donor lehessek. Nagyítéletes voltam, és 2002-ben felajánlottam, csontvelő-donor leszek mindenféle ellenszolgáltatás és szabadlábra helyezés nélkül. Elutasítottak. Azt mondták, a törvény egy fogvatartottnak nem teszi lehetővé.
- Tagja a Magyar Iszlám Közösségnek?
- Nem. De amikor kiszabadultam, kerestem a kapcsolatot. A mecset folyton zárva volt. Két hét után végre megtaláltam az akkori imámot, és az ő közbenjárására kerültem a mecsetbe. Lakni.
- Van alvásra alkalmas helyisége?
- Nincsen. Ki hol tud, oda fekszik le. Én általában a mecset részen, a szőnyegen aludtam. Volt ágyneműnk, párnánk, takarónk, és amikor reggel fölkeltünk és beágyaltunk, olyan, mintha ott se lettünk volna. Beköltöztem, és hamarosan minden szempontból én üzemeltettem a mecsetet. Mint gondnok.
- Van erről papírja?
- Nincsen. De a Magyar Iszlám Közösség elnöke egy e-mailben írt erről a vallási vezetőnek. Elláttam a napi ügyeket, és elkezdtem a jótékonyságot.
- A mecsetben van vécé?
- Víz, villany, gáz, vécé és mosdók is. A vécék és a mosdók az imát megelőző tisztasági rituáléhoz szükségesek.
- Hol tartotta a személyes holmijait?
- Bőröndben, táskában; tulajdonképpen még egy szekrényem sem volt.
- Hogyan folyt a mecsetben az élet?
- Volt egy szolgáltatásom, amit én vezettem be: a mecsetet nonstop üzemeltettem. Ami azt jelentette, hogy ha valaki éjszaka vagy hajnalban jött imádkozni, akkor kopogott és beengedtem.
- Bevett dolog, hogy a mecsetek így, nonstop legyenek nyitva?
- A nonstopság nem igazán jellemző, bár a mecset ezért van, hogy oda a hívők és nem hívők bármikor bemehessenek. A mecset Isten háza.
- Miből élt?
- Fizetést, pénzt nem kaptam, de a muzulmánok hoztak ételt.
- Végül is hányan laktak a mecsetben?
- Ez mindig változott. Egy marokkói például két hónapig, egy muzulmán anyát a lányával pedig én fogadtam be hónapokra, miután megtudtam, hogy buszokon alszanak.
- Megtehette ezt?
- Ez egy érdekes kérdés. Jogilag ugyanis a Magyar Iszlám Közösségnek van egy világi vezetője, Bolek Zoltán. De a mecset Isten háza, s ahhoz, hogy valaki oda beléphessen, semmiféle engedély nem szükséges. Az imánkhoz tartozó versben szerepel egy mondat: "Istentől kérjetek menedéket". Különben is, volt, hogy az elnök fia is ott lakott. A feleségével, majdnem egy évig.
- Mekkora ez a mecset?
- Elég nagy. Én takarítottam, és szerveztük az imádkozással kapcsolatos dolgokat.
- Mit kell azon szervezni?
- Például azt, hogy a pénteki szentima után legyen főtt étel húsz-huszonöt emberre.
- Ez is bevett dolog?
- A mi mecsetünkben igen.
- Ott főztek?
- A mecset sok helyiségből áll. Van egy rész, ahol imádkozunk, ahol péntekenként a szőnyegre viaszkos vásznat teszünk, megterítünk, aztán eszünk és beszélgetünk. Férfiak, nők, vegyesen. Ahol imádkozunk, afölött van egy galéria, az a női rész, aztán van egy iroda, egy konyha, egy folyosórendszer meg egy hatalmas pince. Én általában a mecsetrészben aludtam vagy az irodában, attól függően, éppen hol dolgoztam. Ha például számítógépes munkám akadt, akkor ott, az adminisztratív helyiségben, mert hogy egyre több külföldi muzulmánnal tartottam a kapcsolatot.
- Beszél idegen nyelven?
- Na, ez is érdekes, hogy a magyaron kívül semmilyenen, viszont a webfordító segítségével egész jól megértettük egymást, és hamarosan alakítottunk is egy nemzetközi csoportot, aminek közel száz tagja van, New Yorktól Indonéziáig. Nekem ez volt az életem.
- Felbontotta a Magyar Iszlám Közösségének érkező leveleket?
- Nem, mert a mecsetnek postafiókja van, ahonnan a küldeményeket csak Bolek Zoltán kizárólagos felhatalmazásával lehet elhozni. Olyan előfordult, hogy amikor a postafiók nem működött, akkor a leveleket ide kézbesítették. Ahogy az enyémet is.
- Az ön leveleire címzésként mi volt írva?
- Papp László, Magyar Iszlám Közösség, Róbert Károly körút 104. Az elnök leveleit sosem bontottam fel. Legfeljebb ő az enyémet. Bizonyos dolgok meg csak úgy lettek.
- Mire gondol?
- Arra a tucatnyi üres képeslapra, amin az állt: "Áldott karácsonyt és sorsfordító új esztendőt! Jobbik Magyarországért Mozgalom." Egy nap ezeket találtam a mecset irodájában, ahol rajtam kívül csupán a Magyar Iszlám Közösség világi elnöke járt. Volt, hogy az elnök népes társaságot hívott, és söröztek. A mecsetben. Vagy kopjafát hozott be, ami tilos, mert bálványimádásnak számít. Nem, nem vagyok regisztrált tag. Ahogy a hívők közül sokan mások sem. Nem akartunk azonosulni a jogsértésekkel.
- Mire gondol?
- Például a gyógyszeradományra. Kérték, kapták, valahová külföldre akarták eljuttatni, de idővel lejárt a szavatossága, és az elnök, hiába, hogy veszélyes hulladék, a szeméttelepre vitette. Mondtam neki, nézd, nem azért jöttem ki a börtönből, hogy máris jogsértésbe keveredjek. Egy másik muzulmán, aki a börtönből kedvezménnyel szabadult, meg is tagadta a gyógyszer elszállítását. Szóltam az akkori imámnak, és ő is azt mondta, a gyógyszeradománynak megsemmisítőben volna a helye. Csakhogy gondnokként azt kellett tennem, amit az elnök mondott. Végül ügyészségi feljelentés lett belőle.
- De hiszen ön tette a feljelentést, idén. A gyógyszereket mikor szállították a szeméttelepre?
- 2009. júniusában vagy júliusában. A rakodásban az elnök fiai is részt vettek.
- Van rá bizonyítéka?
- Meg tudom adni a teherfuvarozó telefonszámait. Már hónapok óta a mecsetben laktam, amikor szólt az elnök, ne engedjem be a gázóra-leolvasót, mert akkor kiderülhet, a mecset gázórája nincs bejelentve. Nem akartam elhinni.
- Mikor jött a gázóra-leolvasó?
- Lakossági bejelentés után, január 14-én. A gázkommandót az alelnök fogadta, aztán eltűnt, és így én mutattam meg a gázórát. A kommandó megállapította, az óra nincs bejelentve, és a közösség hetvenhárom ezer köbméter gázt illegálisan használt el. Jegyzőkönyv készült, én meg azonnal feljelentést tettem lopás gyanúja miatt, ismeretlen személy ellen.
- Miért? Magát akarta védeni?
- Magamat és azokat, akik bejártak a mecsetbe. Hiszen mi fűtöttünk, de a lopást a Magyar Iszlám Közösség követte el azáltal, hogy a gázórát éveken át tudatosan nem jelentette be. Tavaly november 11-én bírósági végrehajtó járt a mecsetben, egy értesítőt adott át, melyen az állt, "ingatlanát árverésen értékesítem". A végrehajtó helyszíni eljárást kísérelt meg, és az értesítőre azt írta, ha a megadott napon a Magyar Iszlám Közösség nem jelenik meg, akkor végrehajtási eljárást foganatosítanak: egy lakatossal a mecsetet felnyitják. Tudni kell, a mecsetnek külön vízórája sincsen, és a vízfogyasztást is évek óta a ház többi lakója kénytelen fizetni.
- Ezért adott fel hirdetést tavaly októberben, hogy női mecset építésére befektetőket keres?
- Ezért is. Meg amiatt, ami az adományok egy részével történt. A nyár folyamán egy malomtól hatszáz kiló lisztet kaptunk. Adományként, a muzulmánoknak. El is fogyott volna, de az elnök elvitt belőle száz-százötven kilót. Még én segítettem berakni a személyautójába. Csakhogy a szállítólevél nálam maradt, azon pedig az állt, hogy mind a hatszáz kiló liszt a mihályfai önkormányzathoz ment, a polgármesteri hivatal konyhájának. Tudnia kell, a Magyar Iszlám Közösség elnöke Mihályfa jegyzője. Nekem ez nem tetszett. Állami cégnek juttatni a muzulmánoknak szánt adományt?
- Ön csak egy papír nélküli gondnok. Mi köze az egészhez?
- A szállítmányokat többnyire én vettem át, én osztottam szét a muzulmánok és a szegények között.
- Miért?
- Mert a Magyar Iszlám Közösségen belül ez mást nem igazán érdekelt. Ahogy a mecsetben folyó élet sem. Nekünk meg szívügyünkké lett. A mecset nonstop nyitva volt, kiraktunk eléje egy asztalt, arra ruhaneműt és egyéb tárgyakat, adományt, amit bárki elvihetett. Ha húskészítményt kaptunk, anyaotthonokba vittük. Például Csepelre.
- Bolek Zoltán elnök önt avval vádolja, hogy a szállítmányok egy részét drogosoknak juttatta.
- Sosem tettem ilyet.
- Amikor anyaotthonokba vitték az adományt, kértek elismervényt?
- Nem, mert mi a lakóknak adtuk. Volt olyan, hogy a mecsetbe afgánok jöttek, átadtak százezer forintot, mi pedig, hogy meg ne vádolhassanak, minden mecsettel kapcsolatos kiadásunkról számlát kértünk. A környéken sok a gyerek, a szegény, a hívek között meg sok a nő. Fiatalok. Van köztük arab szakos egyetemista és középiskolás. Azt eszeltük ki, hogy szociális zöldségboltot nyitunk, a mecset pincéje nagy, a zöldséget termelőktől vettük volna, és egészen pici árréssel adtuk volna tovább; épp csak annyival, ami a mecset fenntartását segítette volna. Azt is terveztük, hogy nappali melegedőt nyitunk gyerekeknek. Szerintünk ez a dzsihád. Megmutatni azt, hogyan kellene másnak is csinálni. Nem akarok lelki vezető lenni, puccsot sem terveztünk. A világi elnök választás elé állított. Hallgatok, vagy a mecsetet elhagyom. De mihelyst megtisztul a közösség, visszamegyek.
- Hová?
- A mecsetbe.
Scipiades Erzsébet / Népszava
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése