... és egy másik élmény

A díszítmények és ideák blog bejegyzése

A számszerűen is terjedelmes mennyiségű mintalappal, grafikával, mintakönyvvel való személyes találkozás hasonló tapasztalást nyújtott, mint amit a Magyar Nemzeti Galériában éltem át hivatalból többször is az elmúlt évek folyamán. A múzeum működési szabályzata szerint minden szakalkalmazottnak (muzeológus, restaurátor) évenként egy vagy két alkalommal egy héten keresztül ügyeleti teendőket kell ellátnia. Az ügyeleti munkához tartozik a nyitás előtti reggeli és a zárás előtti esti bejárás. A félórás időtartamú bejárások az összes kiállítóteret érintik, tehát az A épület földszintjétől a C épület III. emeletéig minden egyes teret végig kell járni, ellenőrizni a tárgyak állapotát, stb. Az ügyeletes hét általában fárasztó és plusz terheket jelent. Azonban számomra van egy olyan aspektusa, amit ajándéknak tekintek, és az pont a bejárás menete. A Galéria állandó kiállításain mintegy 1.000 műtárgy látható. A bejárás során ezek a műtárgyak mindig ugyanabban a ritmusban és sorrendben újra és újra a látóterembe kerülnek és valamilyen módon hatnak rám. Hatnak a jelenlétükkel és a mennyiségükkel. Ennyi műtárgyat természetesen egyszerre nem lehet befogadni, főleg nem ennyi idő alatt, azonban ez a sietős bejárás mégiscsak a személyes jelenlét ideje, s mint ilyen, remek alkalom a kapcsolatteremtésre. Ez a muzeológusok kiváltsága. (Ez itt pedig a saját tapasztalatom.) Valami hasonló érzés töltött el a kutatás másfél évében az Egyetem több mint félezer mintakönyvével és mintalapjával való találkozáskor is. Ez egy intenzív és sűrű élmény volt.

Több mélyponton áthaladva és felülemelkedve végül eljutottam az utolsó könyv áttekintéséhez is, ami a befejezés ajándékaként várakozott egy gurulós polcon. Ez egy kivételes minőségű album volt, a szamarkandi mecsetek építészeti felmérési rajzait tartalmazó sorozat első kötete 1905-ből, megintcsak egy csoda. Elkészítettem a digitális nézőképeket és úrrá lett rajtam egy érzés: sajnáltam, hogy a kutatómunka véget ért. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy átutazóként ezeknek a tárgyaknak, képeknek és gondolatoknak a társaságában lehettem.

Ehhez a poszthoz ebből a könyvből (Meceti Samarkanda/Les mosquées de Samarcande, S.Peterburg, 1905) válogattam az illusztrációkat. Az Európán kívüli kultúrák felfedezési hullámaiban a közép-ázsiai népek művészete viszonylag későn került sorra. A szentpétervári Commission Impériale Archéologique 1895-ben vette fel tervei közé a közép-ázsiai iszlám építészet kiemelkedő műemlékegyüttese, a szamarkandi mecsetek építészeti felmérését. Elsőként a Gour-Emir-i mecset felmérési rajzait tartalmazó album jelent meg 1905-ben, a képek a mecset csempeburkolatának részleteit ábrázolják.